Egyszer egy mesternek beszédes kedve volt és a tanítványok igyekeztek megtudni tőle minél többet az útkeresése időszakáról. Milyen állomásokon ment keresztül, mit tapasztalt? Milyen energiák hatottak rá?

 A mester elkezdte a történetét.

 Először e cselekvés földjére jutottam, ott lakoztam hosszú évekig.  Aztán visszatértem, és a szomorúság földje várt. Ott éltem mindaddig, amíg a szívem meg nem tisztult minden ragaszkodástól és elvárástól. Ekkor a szeretet földjén találtam magam, aminek égő tüze elpusztította mindazt, ami az életemből megmaradt. Ekkor a csend földjére jutottam, ahol csodálkozó szemeim előtt feltárultak az élet és a halál titkai.

 A tanítványok megilletődötten mondták: Ó, ez csodálatos, és ez volt ugye az utolsó állomás, ahol most is vagy?

Nem, felelte a mester, ezután feltárult előttem a végső titok, így jutottam el a tiszta nevetés földjére.