A sánta kiskutya története

Egyszer nem is túl régen, egy állatkereskedő kutyakölyköket hirdetett eladásra. Besétált egy fiú a boltba és érdeklődött, mire a kereskedő füttyentett és előszaladt az anyakutya és hat kis szőrmók. A nyomukban, messze lemaradva lassan bicegett a hetedik kiskutya. Hát ennek mi baja van? Ó, az kacskalábú, mindig is sánta marad.
Mennyiért adod a kutyákat? –kérdezte a fiú. Harminc dollárért. Mondta a kereskedő. Jó, akkor én azt a bicegőst kérem. De az nem eladó, hát vidd el valamelyik másikat!
A fiú zavartan babrálta a zsebét, nem nézett fel, elvörösödött. De nekem pont az a kutya kell, megadok érte ötven dollárt is! Ha kell, hozok még pénzt otthonról. Ez a kutya sokkal többet ér számomra, mint a többi. A kereskedő csodálkozott: tényleg meg akarod venni? Hiszen ez soha nem fog ugrándozni és szaladni veled!
Ekkor a fiú felhúzta a nadrágszárát és a kereskedő meglátta, hogy neki is kacska az egyik lába. Felnézett a boltosra, és így szólt: nos, uram, én sem futok valami jól, és kell valaki, aki megért engem!

/ismeretlen szerzőtől/