A zarándok szíve

Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei között. Meredek volt az út, erősen emelkedett. A csikorgó hidegben, ahol a lélegzet is megdermed, elkezdett esni az eső, elkezdett fújni a szél. Az út menti fogadós megszólította az öreget: merre megy apóka?
Ó, csak ide a túlsó hegy utáni kolostorba, mondta az öreg, és összehúzta magán a köpönyegét.
Apókám, hogy fog maga ebben a rémes időben célhoz érni? Kérdezte együttérzéssel a fogadós.
Az öreg vidáman válaszolt: A szívem már ott van, ezért a testem többi részének már könnyű követnie.