ZEN történetek

ZEN történetek

 

1.
Ven-szuj, Hszüe-feng és Jen-tou együtt üldögéltek. 
Ven-szuj rámutatott egy csésze vízre, és így szólt: 
- A hold megjelenik a tiszta vízben. 
- A hold nem jelenik meg a tiszta vízben - mondott ellent Hszüe-feng. 
Jen-tou felrúgta a csészét.

/zen történetek/

 

2.
Egy napon Lu Keng kormányzó a következő történetet mesélte Nan-csüannak: 
- Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő, és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében, mester? 
- Kormányzó! - szólította őt Nan-csüan. 
- Tessék. 
- Kinn van!
/zen történetek/

 

3.
Buddha egy virágot forgatott ujjai között tanítványai előtt. Mindenki csendes maradt, csak Maha-Kasapa mosolyodott el. Buddha ekkor azt mondta: 
- Enyém az igaz tanítás szeme, a Nirvána szíve, a tiszta formanélküliség és a Dharma kimondhatatlan távlata. Mindez szavakkal kifejezhetetlen, túl van minden tanításon. Ezt a tanítást átadom Maha-Kasapának.
/zen tanítások/

 

4.
Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte: 
- Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat? 
- Igen - mondta Huj-haj. 
- Mit? 
- Ha éhes vagyok, eszem - ha álmos vagyok, alszom. 
- Hát nem ezt tesszük mindnyájan? 
- Nem bizony. 
- Miért nem? 
- Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem.
/zen történetek/

 

5.

Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta. 
- Miért elmélkedsz? - kérdezte a mester. 
- Hogy Buddha legyek - felelte Ma-cu. 
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön. 
- Mit csinálsz? 
- Tükröt csiszolok. 
- Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla! 
- Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! - vágott vissza Huaj-zsang. 
- Akkor mit tegyek? 
- Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?
/zen történetek/

 

6.
Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertol:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin. 
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját. 
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját. 
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin. 
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt. 
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.
/zen történetek/

 

7.
Likuko azt kérdezte Nansen mestertől: 
- A házamban lakik egy kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá? 
- Igen, képes vagy rá. 
- Tényleg az vagyok? - hitetlenkedett Likuko. 
- Nem, nem vagy rá képes. - válaszolt a Mester.
/zen történetek/

 

8.
Amikor Hyakudzso látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük. 
- Mik azok? - nézett fel Baso mester. 
- Vadlibák, uram. 
- Hova repülnek?
- Már el is mentek, uram. 
Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában. 
- Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso. 
Hyakudzso ekkor megvilágosodott.
/zen történetek/

 

9.
Egy reggel, amint Mandzsusri álldogált a Kapu előtt, Buddha Gautama szólt hozzá:
- Mandzsusri, Mandzsusri miért nem lépsz be? 
- Itt sem találom magam, minek menjek be? - hangzott a felelet.
/Zen történetek/

 

10.
Hyakudzso mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte: 
- Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
- Farönknek senki sem hívhatja. - mondta a szerzetesfőnök. 
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott. 
- A szerzetesfőnök vesztett. - mosolyodott el Hyakudzso, és Isan lett az új kolostor Mestere.
/zen történetek/

 

11.
Hakuin zen mestert erkölcsös életvitele miatt dícsérték szomszédai.
Lakott a közelben egy gyönyörű japán lány. A szüleinek élelmiszerboltjuk volt. Hirtelen minden előzmény nélkül, a szülők felfedezték, hogy leányuk teherbe esett, és rettentő haragra gerjedtek. A lány nem akarta bevallani, hogy ki a gyermek apja, de addig gyötörték még végül megnevezte Hakuint.
A szülők nagy mérgesen elmentek a mesterhez, aki csak ennyit mondott:
- Valóban?
Miután a gyermek megszületett, elvitték Hakuinhoz, aki addigra már elveszítette jó hírét. Ez azonban egy cseppet sem zavarta őt, remekül ellátta a babát. Tejet vásárolt a szomszédoktól és minden egyebet, amire a csecsemőnek szüksége volt.
Eltelt egy év. A leányanya nem bírta tovább, és elárulta a szüleinek az igazságot: a gyerek apja egy fiatal férfi, aki a halpiacon dolgozik.
A leány szülei azonnal elmentek Hakuinhoz. Bocsánatért esedeztek, hosszasan mentegetőztek, majd visszakérték a gyermeket.
Hakuin készségesen visszaadta nekik a babát, s csak ennyit mondott:
- Valóban?
/zen történetek/

 

12.
Súzan felemelte a botját,és meglóbálta a szerzetesei előtt. - Ha ezt botnak nevezitek, megtagadjátok örök életét. Ha ezt nem nevezitek botnak, megtagadjátok a tényeket. Nos, minek nevezitek?
/Zen történetek/

 

13.

Mi a buddhizmus? -kérdezte a tanítvány. Ha a buddhizmust tanulmányozod, önmagad tanulmányozod-felelte a mester. - Hogyan kell önmagamat tanulmányozni? - Önmagad tanulmányozása önmagad elfeledése.
/zen történetek/

 

14.
Két ember eltéved a sivatagban, és már éppen az éh és szomjhalál küszöbén vannak. Végül, egy magas sziklafalhoz érkeznek. A fal másik oldaláról egy vízesés zúgása és madarak éneke hallatszik. Maguk felett fák szétterülő lombját látják, melynek ágain finomnak látszó gyümölcsök csüngnek. Egyiküknek sikerül felmászni a fal tetejére, és eltűnik a túloldalon. A másik ahelyett, hogy felmászna, visszatér a sivatagba, hogy segítsen megtalálni az utat az oázishoz más eltévedt utazóknak
/zen történetek/

 

15.
Ikkyu zen mester, már kölyök korában is nagyon eszesnek bizonyult. Tanítójának volt egy drága teáscsészéje, ritka, antik darab. Úgy esett, hogy Ikkyu eltörte ezt a csészét, és rettentő zavarba jött. Meghallván mestere lépteit, a háta mögé dugta a cserepeket. Mikor a tanító megjelent, Ikkyu megkérdezte tőle: - Miért kell az embereknek meghalniuk?
- Ez természetes dolog - magyarázta az idősebb férfi. - Mindennek meg kell halnia, s csak bizonyos ideig élhet.
Ikkyu ekkor elővette a törött csészét, és így szólt:
- Az Ön csészéjének ideje lejárt.
/zen történetek/

 

16.
Csing-jüan mondta: 
- Harminc éven át tanulmányoztam a csant. Eleinte a hegyek hegyek voltak, a vizek vizek. Ahogy jobban elmélyültem, a hegyek megszűntek hegyek, a vizek megszűntek vizek lenni. De most, hogy a végére jutottam, a hegyek újra hegyek, a vizek újra vizek.
/zen történetek/

 

17.

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét: 
- Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat - mondta kétségbeesetten. - Könyörgök, békítsd meg! 
- Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed - szólt a pátriárka. - Megbékítem. 
- Mihelyt keresem, megtalálhatatlan. 
- Akkor meg is békült.

/zen történetek/

 

18.
Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
- Jártál már itt? - kérdezte az egyiket.
- Igen.
- Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
- Jártál már itt?
- Még nem.
- Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
- Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
- Felügyelő! - szólt Csao-csou.
- Tessék.
- Gyere, igyál egy csésze teát!

/zen történetek/

 

19.
Egy fiatal fiú belép buddhista szerzetesnek, ahol némaságot kell neki fogadnia. Az a szabály, hogy csak minden 10 évben szólhat két-két szót. Az első 10 év eltelte után behívatja magához a kolostor főnöke, és megkérdezi, mit akar mondani.
- Kemény ágy. - mondja a már nem is olyan fiatal szerzetes.
Megint eltelik 10 év, megint behívatják, hogy mondhat két szót.
- Rossz étel - mondja a szerzetes.
A 30. év eltelte után megint behívatják, hogy mondjon két szót.
- Ezennel felmondok. - mondja a szerzetes.
- Jobb is ha elmész - mordul rá főnök. - Amióta itt vagy nem csinálsz mást, mint panaszkodsz.
/zen történetek/

Címkék: