Tetszugen a Zen híres tudósa óriási fába vágta a fejszéjét: hétezer példányban akarta kiadni a szutrákat, melyek addig csak kínaiul voltak olvashatóak.

Keresztül-kasul utazta Japánt, hogy összegyújtse a tervéhez szükséges összeget. Néhány gazdag ember száz aranyat is adott neki, ám a legtöbben cassk pár fillért adtak. Tetszugen egyfgormán hálás volt mindenkinek, függetlenül az adomány nagyságától.
Tíz év kellett hozzá, hogy összejöjjön a pénz, ekkor azonban az Uji folyó kiáradt, ezrek maradtak hajlék és élelem nélkül A tervhez szükséges pénzt tetszugen a szegény emberek megsegítésére költötte.

Újból nekilátott hát a pénzt összeszedni, elindult adománygyűjtő útjára. Tíz kemény, nélkülözéssel teli esztendő kellett hozzá, és megint egyben volt az az összeg. Már éppen nekilátott volna, amikor egy súlyos járvány söpört végig a vidéken, sokan meghaltak, sok gyermek árván maradt, és Tetszugen ismét a szenvedők megsegítésére költötte el az összes pénzt. 

Fogta magát, útnak indult ismét, mert az álmát, hogy kiadja a szútrákat - nem adta fel. Már öreg volt, eltelt húsz év is, mire a nagy álom végre megvalósult.

A szutrák első japán nyelvű kiadása ma is megtekinthető a kyotói Obaku kolostorban.

A japánok úgy mondják a gyermekeiknek, hogy Tetszugen háromszor is kiadta a szutrákat; és hogy az első kettő láthatatlan kiadás messze felülmúlja a harmadikat.

(Anthony De Mello)