Történt egyszer, hogy a tanítványok nagyon szerettek volna elmenni egy hosszú zarándokútra, messzi, szent helyeket felkeresni. A mestert is hívták, de nem akart velük menni. Végül, amikor a zarándokcsoport útnak indult, az öreg előjött és így szólt: „ Fiaim, lenne egy nagy kérésem. Itt van ez a kis keserű tök. Vigyétek el magatokkal és nagyon ügyeljetek rá. Merítsétek bele minden szent forrásba, folyóba, emeljétek a magasba, hogy rászálljon a megszentelt füst, vigyétek be magatokkal minden templomba, remetebarlangba, minden kegyhelyet járjon veletek végig ugyanúgy.”

Amikor a tanítványok visszajöttek, a mester fogta a világjárt tököt, és egyszerűen megfőzte, feltálalta egyfajta szentséges ételként.

Különös – mosolygott az öreg ravaszul. Sem a szent vizek, sem a szent helyek nem édesítették meg.