A kórházban, egy asszony érezte, hogy meg fog halni. Hirtelen minden nagyon könnyű lett számára, egy láthatatlan erő felrepítette az égbe és ott állt egy kapu előtt. Egy láthatatlan hang megkérdezte:
- Ki vagy te?
- Az előljárósági titkár felesége.
- Nem azt kérdeztem, ki a férjed, hanem azt, hogy ki vagy te?
- Két fiú és egy leány anyja.
- Nem azt kérdezem, kinek vagy az anyja, hanem azt, hogy ki vagy te?
- Egész életemben dolgoztam, könyvtáros vagyok.
- Nem a szakmádra vagyok kíváncsi, hanem arra, ki vagy te?
- Mindig is vallásos voltam.
- Mondom, nem ez érdekel, mit hiszel, hanem ki vagy te?
- Segítettem a szegényeken, támogattam az árvaházat...
- Nem az érdekel, mit tettél, hanem az, hogy ki vagy?
Az asszony nagyon, de nagyon kétségbeesett és szomorú lett, hogy nem tudja megadni a választ. Megbukott élete nagy vizsgáján, és mikor magához tért, ismét ott találta magát a kórházi ágyán. Lassan felépült, és elhatározta, hogy utánajár élete legfontosabb kérdésének megválaszolásához. Megváltozott az élete. A feladat az, hogy legyünk, de nem az, hogy senkik, vagy valakik, hogy mások által definiálhassuk meg azt, amit magunk még nem tudunk. A választ a függőségektől és az elvárásoktól való megszabadulás hozhatja meg.