07 júl.
Lelki eszmélésének kezdetén, megvilágosodása előtt, elvonulásban Buddha sok önmegtartóztatást gyakorolt.
Egy szép napon két muzsikus ment el amellett a fa mellett, ahol Buddha épp elmélkedett.
Az egyik muzsikus azt mondta a másiknak:
“Ne feszítsd meg túlságosan a húrodat a szitárodon, mert el fognak pattanni. De ne is hagyd őket lazán lógni, mert akkor nem adnak ki hangot. Maradj a kettő között.”
Ezek a szavak Buddhát annyira mellbe vágták, hogy a hozzáállása gyökeresen megváltozott. Meg volt győződve arról, hogy azok a szavak neki szóltak. Attól a perctől kezdve felhagyott az önsanyargatással és könnyű, de mértéktartó életet élt.Az ő útját a megvilágosodás elnyeréséhez azóta a “középső útnak” nevezik.
(Anthony De Mello nyomán)