Pár évvel ezelőtt történt Svájcban, hogy egy fiatal pincérnő, aki kusza, szőkésbarna hajú és gyöngyös fejpántot viselt, megált annál az asztalnál, ahol Őszentsége és kísérete étkezett. Először csak állt, figyelte kicsit a beszélgetést, majd amikor egy kis szünetet tartottak, megkérdezte a lámát: " Hozhatok még valamit? Egy kis sütit?" " Nem vagyok éhes, köszönöm." " Uram, feltehetek Önnek egy kérdést?" " Kérem." Ekkor teljes komolysággal megkérdezte: " Mi az élet értelme?" A Dalai Láma mögött fárasztó, tanításokkal és összejövetelekkel zsúfolt hét állt, minden elképzelhető kérdést feltettek neki - kivéve ezt az egyet. Az emberek félnek ezt megkérdezni, pedig ez az igazán nagy kérdés. Egy rövid, döbbent csend következett.
A Dalai Láma - azonnal felelt " az élet értelme a boldogság." Felemelte ujját, előrehajolt, összpontosítva a rá, mint ha pincérlány lenne az egyetlen ember a világon. " A nehéz kérdés nem az," mi az élet értelme?' Erre könnyű válaszolni! A nehéz kérdés az, mi a boldogság. Pénz? Nagy házban élni? Teljesítmény? Barátok? Vagy..." - ekkor megállt picit. " A szánalom és a jó szív? Ez az a kérdés amire valamennyi emberi lények meg kell próbálnia választ adni: mi a boldogság valójában?" Az utolsó szót különösen hangsúlyosan mondta, aztán elhallgatott,
A pincérnő elragadtatással nézett rá és mosolygott. " Köszönöm," mondta, " Köszönöm." Felegyenesedett és elvitte a piszkos tányérokat és csészéket.
