A gyémántmező története

A gyémántmező története

Egy paraszt egyik nap egy nála megszálló utazó kereskedőtől hallőtt egy történetet olyan emberekről, akik elmentek egy ország szívébe, ahol gyémántmezőkre leltek, és mesésen meggazdagodtak. Ez izgalomba hozta és elhatározta, hogy eladja gazdaságát, megszervez egy karavánt, elindul a kontinens belsejébe, hogy o is megkeresse a maga gyémántjait. Sok éven át kutatott a kincsek után. Végül elfogyott a pénze, és mindenki magára hagyta. Kétségbeesetten vízbe ölte magát.

Közben az új paraszt, aki megvette a gazdaságát, egyik nap a szamarát itatta a folyóból, amely átszelte a birtokát. Észrevett egy követ, amely különös módon verte vissza a fényt. Hazavitte, és el is felejtette az egészet. Néhány hónapra rá ugyanaz az utazó kereskedő bekopogtatott hozzá, és megszállt nála éjszakára. Amikor meglátta a követ, izgalomba jött, és megkérdezte, hogy netán a régi gazda visszatért? Nem – volt a válasz – többé nem látták, de miért olyan izgatott?

A kereskedő felvette a követ, és ezt mondta: „Ez itt egy nagy értékű gyémánt!” Az új birtokos kételkedett, de a kereskedő kérte, hogy mutassa meg a helyet, ahol találta. Elmentek a folyóhoz, körülnéztek, és találtak egy újabb gyémántot, aztán egy újabbat, újabbat és újabbat. Kiderült, hogy az egész birtok egy hatalmas gyémántmező.

Az előző birtokos elindult a kontinens belsejébe anélkül, hogy körülnézett volna, milyen gazdagságok vannak a közvetlen közelében. Nem vette észre, hogy a gyémánt őtt hever a lába előtt. Az első paraszt ugyanis nem jött rá: a nyers gyémánt nem hasonlít ahhoz, amit már megmunkáltak.

Egy tapasztalatlan szem számára úgy néz ki, mint a kavics. Metszeni, csiszolni kell, hogy úgy nézzen ki, mint amit az ékszereken látunk. /ismeretlen szerző/