A legszebb csillag története

Volt egyszer egy nagyon szigorú életet élő ember, aki az egész napját meditálással töltötte, és semmit sem evett, vagy ivott, amig a nap le nem nyugodott. Kemény, önmegtartóztató élete egyfajta égi elismeréseként, jeleként egy fényes csillag tűnt fel a közeli hegy csúcsánál. Ez a csillag annyira szép és ragyogó volt, hogy nappal is látták. Az emberek csodálták és tisztelték ezt az embert. Egy nap elhatározta, hogy lesz, ami lesz, fel kell menni arra a hegyre, hogy közelebbről láthassa azt a csillagot, hogy megérezze, hogyan is került oda.

Az egyik falubeli kislány mindenképpen vele akart tartani. Nagy meleg volt, meredek az út, nemsokára nagyon megszomjaztak. Az ember kérte, a kislányt, hogy igyon, igyon nyugodtan, de az megrázta a fejét, hogy nem iszik, csak akkor, ha a férfi is vele tart. A szent életű ember zavartba jött, hogyan is mondhatna nemet erre, de a böjtjét, a fogadalmát sem akarta megszegni. Tűzött a nap és nem akarta, hogy szenvedjen a kislány, hát mégis ivott a kulacsból.

Nem merte felemelni a fejét, mert attól tartott, hogy a csillag már rég eltűnt a hegyről. Képzelhetitek, mennyire meglepődött, amikor egyszer mégis felpillantott, és nem egy, hanem két fényes csillag ragyogott a hegy felett.

(Anthony de Mello)