A mécses fénye

A mécses fénye

Élt egyszer réges rég, Buddha idejében egy koldusasszony. Útja során látott királyokat, rádzsákat gazdag nemes tanítványokat felajánlásokat tenni és nagyon sajnálta, hogy ő erre nem képes. Egész nap csak kéregetett, de estére csak egyetlenegy kis pénzérmét vetettek oda neki.

Elment az olajkereskedőhöz mécseset venni, de nem volt rá elég pénze. Amikor az olajkereskedő meghallotta, hogy felajánlásra kell, mégis adott neki egy kicsinyke mécseset. Az asszony elment és Buddha előtt meggyújtotta a fényt a többi között és erős kívánságokat tett minden lény javára, hogy szabaduljanak meg a sötétségből és a szenvedésből, vezesse őket a megvilágosodás útjára.

Késő estére minden fény más kialudt, csak ez a kis mécses nem. Maudgayana, Buddha egyik tanítványa kijött és látta, hogy a kis mécses ég. Gondolta, hogy ez mégiscsak pazarlás, el akarta fújni, de nem sikerült. El akarta nyomni az ujjával, de a láng még mindig égett. Buddha figyelte és így szólt: ha az óceán, tavak és a folyók minden vizét rá is öntenéd, ez a fény akkor sem alszik ki. Tudod miért?

Mert odaadással és tiszta szívvel ajánlották fel. Ez a tiszta motiváció hatalmas erővel bír. Amikor Buddha ezt mondta, a koldusasszony odament hozzá és Buddha megjósolta, hogy tökéletes buddha válik majd belőle is és fényt fog mutatni a sötétségben. Sogyal Rinpoche