A mester vicce

Egyszer a mester tanításai után is eltöltött hosszabb időt együtt a tanítványokkal beszélgettek, ettek.  Leginkább hallgatott, figyelte őket. Egyszer aztán, amikor egy kis csend lett felállt és tőle szokatlanul egy viccet mesélt a tanítványoknak.

Azok jóízűt nevettek, nem gondolták volna, hogy a mesterüknek ennyire jó humorérzéke van. Folyt tovább az este, a mester megint felállt és elmondta ugyanazt a viccet. A tanítványok ismét nevettek. Nemsokára újra elmondta. Ekkor már csak páran nevettek, a többiek értetlenül rázták a fejüket. Nemsokára a mester ismét elmondta a viccet. Már senki nem tudott nevetni rajta.

A legidősebb tanítvány így szólt: mester, már megbocsáss, miért meséled el folyton folyvást ugyanazt a viccet? Elsőre, másodjára, mindenki nevetett, mostanra azonban cseppet sem tűnik számunkra viccesnek!

A mester csodálkozva szólt:  igazán nem értem miért nem nevettek ugyanazon a dolgon sokadszorra is, holott mindig egyforma dolgokon sírtok és bosszankodtok állandóan, nap, mint nap!