Egy nagyon szelíd, vallásos asszonyra nehéz idők jártak. Jött egy súlyos betegség, pereskedésbe keveredett a szomszédokkal, a magtárában tűz ütött ki, a tehene nem adott elég tejet, beköszöntött számára a nélkülözés és a szenvedés. Minden este erős kívánságokat tett, fohászkodott:
Uram, eddig a legjobb tudásom szerint szolgáltalak, soha nem kértem semmit, igyekeztem békében élni, most, hogy már öreg vagyok és beköszöntött a szenvedés és a nélkülözés, kérlek, segíts, hogy egy kicsit jobb lehessen az életem, némi szerencse jusson nekem is. Egy kicsivel több pénzből megoldhatnám a problémáim egy részét, olyan jó lenne, ha nyerhetnék a sorsjegyen!

Teltek, múltak a napok, majd a hetek és a hónapok. Az asszony könyörgött, ám semmi nem történt, a dolgok csak romlottak tovább. Végül az asszony kétségbeesetten sírva, sóhajtozva aludt el egy nehéz nap után: Miért nem kapok már valami jelet, miért nem segít rajtam senki, miért nem vagyok szerencsés?
Álmában ekkor hirtelen egy erős hangot hallott:
Adj alkalmat saját magadnak! Úgy senki Sem tud segíteni rajtad, ha legalább azt a sorsjegyet nem játszod meg!