A szerzetes és a gésa története

Volt egyszer régen, Japánban egy buddhista szerzetes, aki gyönyörű képeket tudott festeni. Messzi földön híre járt annak, hogy mielőtt bármit is festett volna kérésre, előre kellett nála fizetni a kép teljes árát, és ez bizony nem volt kevés. Lassan úgy kezdték őt emlegetni a városban, hogy a Pénzsóvár Szerzetes.

Egy nap beállított hozzá a város egyik ünnepelt gésája, és kért egy képet.

 - Mondd, mennyit kérsz, kérdezte a nő, akinek épp gazdag barátjával volt. A szerzetes óriási összeget mondott, amennyit azelőtt még senkinek.

A gésa nevetett: rendben, megkapod, láss neki azonnal! A szerzetes elővette az ecseteit és hamarosan készen volt a képpel. A gésa átvette a képet, majd így szólt a barátjához: lám, ez az ember szerzetesnek meri hívni magát, de semmi más nem érdekli, mint a pénz. A kép, amit festett gyönyörű, ám a festő undorító! Egy ilyen ember képét nem tehetem ki a falra… Talán az alsószoknyámon jobban mutatna?

Levette a selyem alsószoknyáját és így szólt: na, ha mégis akkora művész vagy, erre is fess egy képet nekem. A szerzetesnek a szeme se rebbent, csak mondott egy még magasabb összeget a második képért. A gésa felnevetett és azt is kifizette. A kép elkészült, a szerzetes meg zsebre vágta a pénzt meg az ecseteit, és elment.

Évekkel később derült ki a Pénzsóvár Szerzetes titka: azt a vidéket, ahol született, éhínség és szárazság sújtotta minden évben, a szegényeken senki sem segített. A szerzetes élelemraktárat épített, feltöltötte gabonával, de senki nem is sejtette, hogy ki volt a jótevő.  A szülőfalujából a városba vezető utat is megcsináltatta, hogy ne okozzon szenvedést az arra járóknak, amikor a városba mentek. Végül építtetett egy templomot rég meghalt tiszteletreméltó tanítójának hálából.

 Mikor a templom utolsó köve is a helyére került a Pénzsóvár Szerzetes elhajította az ecseteit és visszavonult a hegyekbe meditálni. Soha többé nem festett egyetlenegy képet sem.