A tanítás lángja és a feledékenység

Élt egyszer egy öreg, szent életű szerzetes, de a gondolatai kissé már zavarosak voltak, sok mindent elfelejtett. Ez az ember elment a gurujához, hogy a feledékenységről kérdezzen meg egyet s mást. Miután bölcs feleleteket kapott a kérdéseire, a kisöreg visszament a szobájába, de útközben bizony elfelejtette, mit is hallott. Ezért aztán vissza kellett mennie újból megkérdezni. A guru válaszolt és ő visszaindult haza megint.

De a válaszok csak nem akartak az eszébe jutni, így újra, meg újra kénytelen volt visszamenni és megkérdezni. Csakhogy a hazavivő úton minduntalan úrrá lett rajta a feledékenység. Pár nappal később ismét találkozott a guruval és lehajtott fejjel így szólt: „Tudja, már megint elfelejtettem, amit mondott, de úgy érzem eleget háborgattam, bocsássa meg egy szegény öregember feledékenységét. Nem akarok a terhére lenni. „

 A guru erre elmosolyodott és így felelt: menj haza és gyújts egy lámpást a szobádban. Vigyél be még több lámpást, gyertyát, mécsest, amennyit csak szerezni tudsz, és azokat egyenként gyújtsd meg az első lámpa lángjáról.  Az öreg megtette.

Ezután a mester azt kérdezte tőle: vajon ártott-e az első lámpának az, hogy meggyújtottad róla a többit? Nem – mondta az öreg, ugyanúgy ég tovább. Nos, így van ez a tanítóval is. Nem csak te, de az egész város kérdéseire is válaszolok, segítek és tanácsokat adok, ettől nekem nem lesz semmi bajom. Gyere hát, amikor csak akarsz.