A tibeti gyógyítás
Az egészségről alkotott keleti felfogás más, mint amit mi gondolunk, hiszen ez nem csupán a betegség hiánya, hanem spirituális és energetikai szempontjai is vannak a tibeti orvoslásnak
A tibeti természetgyógyászat, az orvoslámák és a gyógyfüves emberek tudománya több mint kétezer évre visszamenőleg az egyik legfejlettebb volt. Sok tudás veszett el, ám ami az írásokban fennmaradt, bámulatos és pontos megfigyelésekről tesz tanúbizonyságot.
Már akkor ismerték a vérkeringés természetét, a nyirokkeringést és a különböző testnedvek áramlását, amikor ezt az európai, illetve más ázsiai népek még nem. Nagy hatással voltak a kínai és az indiai orvostudományra is.
A tibeti gyógyítók a test energetikáját is jól ismerték, ám az anatómiai felosztás eltérő a nálunk legismertebb szanszkrit írásokból ismert indiai hét csakráról (energiaközpontról) szóló tanításokkal. Tibetben úgy tartják, hogy öt fő csakra, és 64 mellékcsakra, valamint több ezer energiamező van az emberi szervezetben, és ezek energiáinak megbomlása okozza a testnedvek elváltozását, vagyis a megbetegedést. Ezek a vér, a nyák, az epe és a levegő. A betegségek és elváltozások oka a spiritualitásban rejlik. A testnedvek arányának megváltozása okozza a fizikai tüneteket.
Gyógyításra az energetikai kezeléseken túl különleges gyógynövényeket és gyógynövény, illetve állati anyagok keverékeit használták. meghökkentő mai szemmel, hogy a sebészet is mennyire fejlett módszereket alkalmazott.
Az orvosok ingyen gyógyítottak, legalábbis a kolostorok orvos lámái. Gazdag és szegény pácienseket egyaránt elláttak. Léteztek azonban magángyógyítók is, akik elfogadtak honoráriumot a tehetősebbektől, ám a szegényeket ők is ingyen kezelték. Miből éltek akkor mégis? A közösség rendszeres adományokkal segítette őket egészségi állapottól függetlenül, de több köztiszteletben álló gyógyító jövendöléssel is foglalkozott, amit gyakran kért és bőségesen megfizetett a közösség.
A négy gyökér
A tibeti orvoslámákat 6 éven át képezték (lám, mint a mai egyetemek) és minden évben vizsgát kellett tenniük. A tibeti orvoslás alapműve a Gyü-Si, amiről Kőrösi Csoma Sándor is beszámolt, bár a teljes terjedelmét nem ismerhette meg. 4 alapkérdésből indult a gyógyítás
1. Mit kell gyógyítani?
2. Milyen szerrel?
3. Milyen módon?
4. Milyen legyen a gyógyító?
Ezekből a kérdésekből egyaránt kiderül, hogy a gyógyító személye nagyban befolyásolta a beteg sorsát. Csak kifogástalan ismeretekkel dolgoztak, és ezek az ismeretek évszázadokon át változatlan átadásban kerültek tovább. Nagyon fontos az analógia, vagyis a hasonlót a hasonlóval való gyógyítás elmélete, ami mágikus viszonyt hozott létre orvos és betege között.
Tibeti gyógyszerek és módszerek:
Az energetika hatása a növényekre és az állatokra is kiterjedt, így a tibeti gyógyítók sokféle, 160 gyógynövényt és 60 állati eredetű gyógyító szert ismertek és használtak, ezzel Ázsia szerte híresek voltak, de némely titkos és nagyértékű szer a kereskedőutakon át Európába is eljutott.