Adás és elfogadás – az öregember teája

Adás és elfogadás – az öregember teája

Egyszer régen vacsorához ültek össze a szerzetesek. Vacsora közben egy nagyon öreg, púpos, reszketeg kis szerzetes felállt az asztal végérő, és megpróbálta kiszolgálni a többieket, de senki sem fogadott el tőle egy pohár teát sem, kivéve a mestert.  A többieket ez kissé megbotránkoztatta és később így szóltak hozzá: Te méltónak találtad magad arra, hogy elfogadd ennek az öreg, púpos kis embernek a szolgálatát? Hagytad, hogy kiszolgáljon, miközben állni is alig tud, reszket a keze, kilocsolja a teádat? A mester így válaszolt. Ha én megkínálok valakit egy pohár teával, akkor örülök, ha elfogadja. Hát azt akarjátok, hogy elszomorítsam ezt a szegény öreget azzal, hogy megfosztom az adás örömétől.