Történetek, tanmesék

Az élet vize

Az élet vize

Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért: - Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám... Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.  - Mi történt? - kérdezte az apja.  - Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...  - Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett gyermekem, az élet vize?  - Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröm a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez végtelenségig, míg a kút majdnem ki nem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.  Az apa mosolygott:  - És hol van az a víz?  - Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért. /Ismeretlen szerzőtől/