Az élet vize
Az élet vize
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért: - Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám... Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében. - Mi történt? - kérdezte az apja. - Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével... - Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten. - Hová lett gyermekem, az élet vize? - Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröm a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez végtelenségig, míg a kút majdnem ki nem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem. Az apa mosolygott: - És hol van az a víz? - Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért. /Ismeretlen szerzőtől/