Volt egyszer régen egy utcai mutatványos páros, egy özvegyember, meg a lánya. Minden nap dolgozniuk kellett  a piactéren a betevő falatért.

Az volt a produkciójuk, hogy az ember egy hosszú bambuszrudat állított fel, egyensúlyozott szép lassan felmászott a rúdra, óvatosan felállt a tetejére utána a kislány is felmászott a rúdra, majd az ő vállán megállt.

A páros mindkét tagjától ez a mutatvány nagy erőt, koncentrációt, figyelmet kívánt meg, hogy elkerülhessék a sérüléseket.

Egyszer, egy kemény nap után az ember így szólt: nézd lányom, az a lényeg, hogy egymásra figyeljünk a legjobban, mert csak akkor lesz jó a mutatvány, és akkor kapunk annyit, amennyiből enni tudunk.

A kislány bölcs volt és így szólt: Szerintem jobb az, ha mindegyikünk teljes szívvel csak magára figyel, mert ha magadra figyelsz, akkor mindkettőnkre figyelsz. Ez az igazi egyensúly. ezzel keresünk annyit, hogy mind a ketten eleget ehessünk.


--------------------


Egyesek úgy tartják, hogy a Buddha maga is elmondta ezt a példát. A történet arra szolgál, hogy illusztrálja, hogy a legfontosabb dolog, amit megtehetsz, hogy vigyázz másokra.

De azáltal, hogy megtanulod, hogyan tápláld az elmédet és a testedet,egy idő után természetesen elkezdesz törődni a körülötted lévőkkel, és pozitívabb hatással leszel a környezetedre. Nincs szétválasztás, tudatosan gondoskodni magadról (szellemi értelemben, nem anyagi "vásárolni magamnak" típusú értelemben), egyenlő azzal, hogy gondoskodsz másokról. Buddha azt is mondta, hogy a mások gondozásával, együttérzéssel és a kedvességgel gondoskodunk magunkról.