A bódhiszattva útja

A bódhiszattva meghalt és megnyíltak előtte a megvilágosodás kapui. Egész életében ennek a célnak az elérésén dolgozott. De visszatekintve lelkek millióit látta küszködni és gyötrődni, félelemben és azon igyekezetben, hogy elérjék a megvilágosodás a boldogság kapuját. A kapuőrök kinyitották a kapukat.- Gyere be, kérlek. Örömmel üdvözlünk, vártunk rád!" – hívták.

De a bódhiszattva szomorúnak látszott.

- Nem mehetek be - mondta - kérem, zárjátok be a kapukat. Millió szomorú arcot látok, könnyekkel teli szíveket, olyan embereket, akik soha nem ismerték a szűnni nem akaró örömöt. Megvárom, amíg az emberek belépnek ezeken a kapun. Lehet, hogy örökké tart, de nem számít. Csukjátok be a kapukat, én leszek az utolsó, aki belép."

Azt mondják, hogy egy igazi bódhiszattva mindig vár a kapun kívül, és megvilágítja az utat mindenki számára, aki követi az útját. Az ember nem sziget. Mindannyian egy kontinenst alkotunk. Nincs egyéni megvilágosodás. Egyesek csak egy kicsit előznek meg másokat. De mindannyian ugyanazon az úton járunk.