Egyszer régen Kínában egy híres kormányzati tisztviselő elhatározta, hogy felkeresi a mestert, aki a hegyen lakott csendben elvonulva. Beképzelt, fontoskodó ember volt, aki mindenáron meg volt győződve arról, hogy ő mindenkinél magasabb rangú, méltóságteljes személy.
A mester fogadta, leültek beszélgetni. Egyszer a tisztviselő így szólt:
- Tudod, hogy mit gondolok felőled? Az én szememben nem vagy te sem más, mint egy rakás szemét.
A mester mosolygott és így szólt:
- A véleményedhez megvan a saját jogod.
Látván, hogy a sértegetése süket fülekre talált, a beképzelt ember így szólt:
- Na, és te mit gondolsz felőlem? Mit látsz te magad előtt, ha rám tekintesz?
A mester csendesen így szólt:
- Az én szememben olyan vagy te, mint maga Buddha.
A tisztviselő elégedetten felállt és hazament. Otthon eldicsekedett a feleségének a történettel. mire az így szólt:
- Ó, te beképzelt bolond! Az ember maga olyan, mint a szíve. Ha valakinek a szíve sivár, akkor mindent annak lát. De akinek a szíve olyan, mint Buddháé, akkor képes mindenkit Buddhának látni, beleértve Téged is.
