Buddha története a haragról

Egy napon Buddha a tanítványaival és az őket kísérő emberekkel haladt át egy falun. A Buddha egy nagy árnyékos fa alá telepedett, hogy a csoport pihenhessen egy kicsit a hőségben. Gyakran választott ilyen időszakokat a tanításhoz, és beszélni kezdett. 

Hamarosan a falubeliek közül is egyre többen körégyűltek, hogy hallgassák szavait.

Egy mogorva ember oldalt állt, és nézte, ahogy egyre nő a tömeg. Úgy tűnt neki, hogy túl sok ember jött a városból a falujába. Dühös és türelmetlen lett a tömegtől és így kiáltott Buddhának: "Takarodj el! Csak kihasználni akarsz minket! Idejöttök pár szép szót mondani, majd ételt és pénzt vártok érte! 

A tanítványokat zavarták ezek a sértések. Buddha azonban nyugodt maradt, és a szerető-kedvesség érzését árasztotta.

Udvariasan megkérte a férfit, hogy álljon elő. Aztán megkérdezte: "Uram, ha vásárolt valakinek egy ajándékot, de az nem vette át, akkor kié az ajándék?"

A furcsa kérdés meglepte az embert. – Gondolom, az ajándék továbbra is az enyém lesz, mert én vettem.

– Pontosan így van – válaszolta Buddha. "Most most szidalmaztál és haragudtál rám. De ha nem fogadom el az átkozódásod, ha nem leszek sértődött és dühös cserébe, akkor a harag és az elégedetlenség visszaszáll rád – ugyanúgy, mint az ajándék, amelyet nem vesznek át."

Az ember összekulcsolta a kezét, és lassan meghajolt Buddha előtt. Ez annak elismerése volt, hogy értékes leckét kapott. És így Buddha szólt, hogy hogy mindenki hallja: "Amint a tükör tükrözi a tárgyat, vagy ahogy egy csendes tó tükrözi az eget: vigyázz, hogy amit beszélsz vagy cselekszel, az jó legyen. Minden visszaszáll rád, a jó is és a harag is."