Blog

Csengő és vadzsra

Csengő és vadzsra

Csengő és Vadzsra jelentése a Buddhizmusban
Csengő:

A női lényegiség, a bölcsesség és a tér jelképe. Csengése a buddhista tanításokat, a dharma hangját szimbolizálja, meghívja a buddhákat, és felébreszti a tudat tisztaságát. A gyakorlatban a csengőt a bal kézben tartják.

Vadzsra (dordzse):

Szanszkrit nyelven vadzsrának, tibetiül dordzsének hívják, ezt a szakrális szimbólumot, amely a tibeti buddhizmus alapvető szertartási eszközei közé tartozik. Az i. sz. VIII. század táján kerültek az első vadzsrák (mennykő-jogar) Indiából Tibetbe, s váltak a lámaizmus fontos kellékeivé. Egyes vallástörténészek úgy gondolják, hogy a régi vadzsrákat meteorit-vasból készítették, innen a név: mennyei vas vagy mennykő. Még ha készültek is vasmeteoritokból régen ilyen eszközök, akkor sem ez adta a nevüket, hanem valami egészen más, sokkal transzcendentálisabb és fontosabb dolog.

A mai dordzséket rézből vagy bronzból, illetve ezüstből vagy aranyból szokták önteni. Többnyire két részből állnak, de léteznek egy és három részes jogarok is, sőt számos festményen láthatók dupla dordzsék, azaz négyágú változatok. A páros dordzse középső része egy golyódísz (gömb), ami két karikán (gyűrűn) keresztül kapcsolódik egy-egy nyolc szirmú lótuszhoz, amiből öt ág nyúlik ki gömbszerűen (egy középen, négy körülötte).

A golyódíszről azt tartják, hogy a világ oszthatatlanságát jelképezi, a karikák az abszolút és relatív igazság szimbólumai, a nyolc szirmú lótusz pedig nyolc világkorszak nyolc bódhiszattvájára utal. A két ötágú gömbszerűség az öt elem szimbóluma, a jogar pedig egészében a férfias szilárdság, keménység, állandóság és egység megtestesítője a buddhizmusban. Ha csengővel kombinálják, akkor a harang (tibetiül drilbu) jelenti a női pólust, a bölcsességet és anyaságot.

 

A jogart (dorje, adzsra) és a csengőt a tibeti szerzetesek szinte minden nap használják a szertartásokon. Ilyenkor a dordzsét a jobb kézben tartják, a csengőt a balban, de csak az ujjakkal, nem egész tenyérrel. A csengő hangja kíséri az imákat, többféle csengetéssel, aminek szigorúan meghatározott szabályai vannak a vallásos szövegek, mantrák, szertartási énekek közben.