Egy fiatal tanítvány csatlakozott Buddhához. Nagyon kíváncsi természetű, és folyamatosan sok kérdése volt. Egy nap, amikor újabb kérdéssel jött, Buddha meghallgatta és azt mondta:
"Válaszolok neked, de várnod kell egy évet. Ez az én feltételem és ígéretem: egy év múlva válaszolok a kérdésedre."
De aztán Ánanda, aki mellette ült egy fa árnyékában, nevetésben tört ki. - A fiatal tanítvány megkérdezte: "Miért nevet?"
"Kérdezd meg tőle magad" – válaszolta Buddha.
"Mit nevetsz?" – kérdezte a fiatalember.
"Nevetek azon a tényen, hogy egy évvel ezelőtt Buddha ugyanezt mondta nekem: "Várj egy évet csendben, dobd el a felesleges gondolatokat, majd kérdezz újra." Ha igazán kérdezni akarsz, kérdezz most, különben soha többé nem fogsz kérdezni!"
"Mondom – ismételte meg Buddha –, ha egy év múlva kérdezel, válaszolok. Ha nem kérdezel, nem válaszolok."
- Rendben - szólt a fiatalember.
Egy évvel később Buddha megkérdezte: "Nos, eltelt egy év. Megvan még a kérdésed?"
- Nincs - felelte a fiatalember -, azt mondtad, várjak egy évet. Egy évet vártam csendben, és eldobtam minden gondolatomat. De amikor a gondolatok eltűntek, nem maradt kérdés. Most már értem, miért nevetett Ánanda! Nevetett azon, hogy miért kérdezek, amikor nem is volt kérdésem!"
