Engedd el a teheneidet

Egy szép napon Buddha ott ült a tanítványaival egy fa alatt.

Jól érezték magukat, örültek az együttlétnek.

Egyszer csak egy parasztember ment arra, aki nagyon kétségbeesettnek látszott. Megkérdezte őket: mondd, nem láttatok erre elmenni teheneket?

A tanítványok nemmel feleltek.

Az ember elkeseredetten zokogni kezdett: tizenkét tehenem volt és nem találom őket! Tűzvész pusztított és odalett a vetésem is, mindenem elveszett, végem van!

Buddha így szólt hozzá: menj, nézd meg a másik irányba, hátha arra mentek.

Aztán a tanítványokhoz fordult: Barátaim, nézzétek, mennyire boldogok vagytok, nincs tehenetek, amit el tudnátok veszíteni. Ha túl sok tehenet tartanátok, elégedetlenek és örökké elfoglaltak lennétek.

Amikor az ember elment Buddha tovább gondolkodott: meg kell tanulnia tehén-elengedés-művészetét is.

A tanítványok nevettek.

Ekkor ő így szólt: Lépésről lépésére, egyesével el kell engedni minden tehenet. Ez az ember úgy gondolta, hogy tehenet tartani szükséges és elengedhetetlen, sőt a boldogságához egyre több tehén kellett.

Most látjuk, hogy a felhalmozott javak nem feltételei a boldogságnak, sőt inkább gátolják azt. Figyelj, és Te határozod meg, hogy mikor engeded el a teheneidet.