Imamalom

Az imamalom minden egyes forgatása segít megtisztítani a negatív karmát és pozitív energiát bocsát ki a világra, miközben áldást hoz az imádkozóra és minden érző lényre.

Imamalom jelentése, használata

A tibeti buddhizmusban a gyakorlók által talán leggyakrabban használatos eszköz az imamalom. Forgatása érdemeket szerző cselekedetnek számít, bárki számára, még akkor is, ha nem ismeri, nem tudja olvasni a szent szövegeket.  A tibeti imamalmok az áldás és béke kiterjesztésének eszközei, forgatásuk olyan, mintha folyamatosan mondanánk a mantrát.

Hogyan működik az imamalom?

Az imamalom központi része az a zárt henger, vagy dob, amely egy tengely körül forog. A hengeren belül egy hosszú, feltekercselt papírcsík található, amelyre szent szövegeket, imaformulákat írnak, vagy nyomtatnak, ezek akár több ezerszer is ismétlődhetnek. A henger minden fordulata a papírtekercsen lévő összes mantra (ima) megismétlésével, elmondásával egyenértékű.

Így forgassuk az imnamalmot

Lényeges, hogy az imamalmot mindig az óramutató, azaz a nap járásával megegyező irányban kell forgatni, úgy ahogy a buddhisták a szent helyeket körüljárják.

Az imamalom lelke a kis mantra tekercs

Az imamalom belsejében leggyakrabban az Om Mani Padme Hum mantra számos példányban, tibeti írással szerepel. Az imamalom forgatásával a mantra áldása minden irányban szétterjed.

Ez a kis  videó a Karmaguru Tibetshopban készült imamalmainkról:

Mi van az imamalmokban?

Az imamalomban az említett Csenrézi mantra mellett még nagyon sok más mantra is foroghat, például Amitabha Buddha, Zöld Tara, Guru Rinpocse, Manjushri mantrája, hogy csak a legismertebbeket és a leggyakrabban előfordulókat említsük. Sokféle imamalom van, nem a forma, hanem a tartalom és a szándék a lényeg.

Kézi imamalom

A leggyakoribb kétségkívül a jól ismert, kézben forgatható, kézi imamalom. A mérete nem fontos, bár a nagyobbakat hosszú távon könnyebb forgatni, mint a kicsiket. A kézi iamalomra egy kis láncon egy súlyt raknak, és ha ezt pörgetik, akkor a súly lendülete hozza fogdásba a hengert.

Asztali, álló imamalom

Többnyire díszes talpa van és a henger alján van a 4 ágú hajtókar, aminél fogva forgatják. Helyezzük tiszta, jól látható, könnyen hozzáférhető helyre, asztalra. A lámák általában étkezés, vagy vallásos gyakorlat közben használják. 

Fali imamalom

A bejárat, átjáró közelében használják, aki arra megy, az forgat rajta. A tibetieknél aki jön, vagy bemegy a házba, az illendően meg kell, hogy forgassa. Szentélyekhez vezető úton, folyosókon néha hosszan egymás mellett találhatók a fali imamalmok, néha kicsik, néha egész nagyok.

Imamalmok szent helyeken

Az igazán nagy, akár több méter magas imamalmok, melyek sokszor a buddhista szent szövegek nagyobb gyűjteményét tartalmazzák, a kolostorok, templomok bejáratainál, vagy a külső falaknál állnak. Ezeket fogantyúkkal, jobb kézzel fogva pörgetik, minden fordulatukat kis csengő vagy harangszó kíséri. A hívők a szent építmények körüljárásakor mindig megforgatják ezeket a falba épített imahengereket.

Létezik vízi erővel, vagy a vajmécsesek meleg levegőjével forgó, de széllel hajtott imamalom is, hogy a természet elemei állandóan áldást hozzanak a földre, vízre és terményekre. A szél által hajtott imamalom például egy hosszú tengellyel ellátott henger, melyet négy üreges, csészéhez hasonló szárny forgat. Legtöbbször a háztetők sarkán alkalmazzák, hogy az imák az élők érdekében állandóan a házba jussanak. 

A napelemes kis imamalmok is népszerűek, ezeket néha nálunk is lehet kapni.

Azok az imamalmok, amiket nálunk a Tibetshopban lehet kapni, mind tartalmaznak mantratekercset, többnyire az OM MANI PADME HUNG mantrával.

A tibeti buddhista imamalmok története

Az imamalmok fennmaradt legkorábbi ismert említése egy kínai zarándok naplójából származik időszámításunk előtt 400-ból, a ma Ladakh néven ismert területről. Úgy tartják, hogy az imamalom ötlete a "fordítsd meg a dharma kerekét" kifejezésből, Buddha tanítási tevékenységének klasszikus metaforájaként kezdte.

Buddhának is lehetett imamalma?

Más források szerint imamalmokat valószínűleg már  Buddha tanításának tibeti elterjedése előtt is használhattak. Legalábbis a bön hagyomány is a sajátjának és őseredeti tibetinek vallja ezt az eszközt. A bön hívők azonban mindig az óramutató járásával ellenkező irányba forgatják, aszerint ahogy ők járják körül szent helyeiket.

Egy buddhista gyakorló valójában magában forgatja az imamalmot, és ha ezt koncentráltan, éberen és figyelmesen végzi, a világi jelenségek a buddhista elképzelés szerinti ürességgel együtt szemlélve mutatják meg igazi arcukat.