A tibeti imazászlók színes, szélben lobogó üzenetek, amelyek áldásokat és jókívánságokat közvetítenek a világ minden élőlényének. Szimbólumok, amelyek a tibeti buddhizmus mély spirituális hagyományába ágyazódnak, a béke, a jólét és a harmónia energiáját terjesztik szét a szél erejével.
Az imazászló a tibeti Buddhista vidékeken nagyon népszerű, szinte mindenhol találkozhatunk vele. Többféle fajtája is létezik: színes, szögletes textilből készült áldást hozó füzér, vagy álló oszlopra erősített hosszú, mantrás nyomott anyag. Úgy tartják, hogy amint a szél lobogtatja, a rajta levő mantra ereje tisztítja és áldást hoz a környezetre.
A mantrákat hagyományosan kézzel festették, illetve fametszettel, faragott fadúcokkal nyomtatták az anyagra. Az imazászló nyomtatását a feljegyzések szerint Atisha indiai szerzetes (980-1024) vezette be.
Hagyományosan az imazászló 5 színből áll. Az öt szín balról jobbra, meghatározott sorrendben: kék, fehér, piros, zöld és sárga. Az öt szín képviseli a öt elemet és az öt tiszta fényt. Különböző elemek kapcsolódnak a különböző színekhez és speciális hagyományokhoz.
Az imazászló szineinek jelentése
A kék szimbolizálja az égboltot és a teret, a fehér szimbolizálja a levegőt és a szelet, piros szimbolizálja a tűzet, zöld szimbolizálja a vizet, és a sárga szimbolizálja földet. A hagyományos tibeti orvoslás szerint egészséget és harmóniát állít elő az öt elem egyensúlya.
Az imazászló többféle lehet, gyakori a Szélparipa, Lung Ta. Ez egy különleges, mitológiai ló, ami egész Ázsiában elterjedt, sőt a magyar néprajzban is megtalálható, mint táltos paripa. A gyorsaság az erő és a kapcsolat jelképe az alsó és a felső világ között.
Nem istenség, inkább szerencsehozó, közvetítő energia. A szélparipás imazászlók mellett a mantrás imazászló is gyakori, leginkább az Om mani padme hung mantra, illetve a 8 szerencsejel. Más, egyéb istenségek és buddhaformák mantrái is előfordulhatnak, mint például Vadzsraszattva, Gyógyító Buddha.
Az imazászlók hagyományosan a béke, az együttérzés, az erő és a bölcsesség jelei. A zászlók nem hordoznak imákat az isteneknek, ez gyakori tévhit: a tibetiek úgy vélik, hogy mantrák a szél fújásának erejével a jó szándékot és az együttérzést juttatják el a tér minden pontjára.
Ezért imazászlókat úgy helyezik el, hogy messzire ellátszanak. Magas helyekre, sztúpákra, sziklákra, völgygek fölé, de magas házakra, fára is, hogy mindenhová eljusson az áldás és a tisztulás.
A képek eltűnnek az időjárásnak való kitettségtől. Miként az élet megy tovább, és helyébe új élet jön, a tibetiek így újítják reményeket a világ folyamatos megújulásába, javulásába. A régi mellé kiteszik az újat, nem veszik le, ami elhasználódott. Ez a szabály szimbolizálja a barátságos élet változásait, és annak elismerése, hogy minden lény része egy nagyobb folyamatos ciklusnak.
Mivel a szimbólumok és mantrák a imazászlókat szent tárgyakká teszik így tiszteletet érdemelnek. Az imazászlót soha ne helyezzük a földre, ne lépjünk rá, ne szennyezzük be, ne tegyünk rá piszkos dolgokat. Ha végképp el kell távolítani, akkor tisztelettel égessük el.
Lehetőleg napos, szeles tiszta reggelen tegyük ki, minél magasabbra, hiszen annál messzebbre visz az ereje. Mindig 2 tárgyat, egy magasabbat és egy alacsonyabbat köt össze a füzéres imazászló, tehát figyeljünk jól a rögzítésére.
Az oszlopos, álló imazászlókat természetesen nem örökre hagyják ott, a tibeti Újévkor, vagy jeles ünnepeken cserélik, ha szükséges.
