Thanka:

A thankák olyan tibeti függő fali tekercsek (festmények) amelyek a meditációt, a buddhista tanításokat és az elmélyedést segítik. Vászonra kézzel festett, brokáttal keretezett szentképek.

A III-IV századtól ismerünk tekercsképeket. Tibetben a X-XI. századtól terjedtek el.
Nagy tapasztalattal és tudással rendelkező gyakorló mesterek tudatában megjelenő képeket próbáltak először rajz formájában rögzíteni.

Előfordult hogy a mester maga festette meg a látomásait, tapasztalatait, vagy az instrukciói nyomán egy festő készítette el a képet. Ebből alakult ki emberöltők alatt az a szigorú ikonográfia ami a mai thankákat jellemzi.


A tibeti istenségeket több száz vagy ezer megjelenésben is lehet ábrázolni. Ezért szigorú rendszerbe foglalták a szimbólumokat, színvilágot, test és kéztartásokat hogy a megjelenített buddha forma felismerhető, azonosítható legyen. A thankákat eredetileg vászonra festették, később selymet is használtak. A XV-XVI. századtól megjelentek a hímzett thankák is. Mára az uralkodó alapanyag a papír lett. A festéket a kezdetekkor növényi és ásványi alapanyagokból titkos recept alapján készítették. Napjainkban már a szaküzletekben kapható festékeket használják.
A művész évtizedes tanulás után, mialatt a Dharma ismeretének és a festőtechnikájának is mesterévé válik, készítheti el első thankáját. Addig csak részleteket festhet egy-egy készülő képből.

A thankák feladata egyrészről hogy segítse a meditálót, hogy meditációja tárgyát, formáját a tudatába tudja idézni, el tudja képzelni és bármikor a nem meditációs állapotban is tudjon rá emlékezni. Másrészről a thanka olyan erős energia-gyógyító erőteret tud létrehozni bárhol bármilyen helységben hogy tulajdonosa ebben a soha nem szűnő légkörben élheti életét. Harmadrészt művészeti alkotásként is tekinthetünk rá.