Jobb kéz és bal kéz

Tibetben, Indiában jelentőséggel bír az, hogy mit melyik kezünkkel mit teszünk. Cikkünkben most a mindennapi élet, illetve a buddhista hagyományokhoz kötődő dolgokat nézzük át. Azt érdemes szem előtt tartani, pusztán gyakorlati szempontból, hogy Indiában a jobb kézzel esznek, nem használnak hagyományosan evőeszközöket, így ez a „tiszta” kéz. A bal kézzel tartva törlik ki magukat, így ez a „tisztátalan” kéz.

Spirituális szinten a férfierő, a támadás, az akció a jobb kéz, a női bölcsesség, a védelem, a reakció a bal kéz. A bal itt sosem jelent rosszat, vagy hamisat, mint az európai kultúrában.

Mala tartása: bal kéz. Felmerül akkor a gondolat, hogy miért a tisztátalan kézzel fogjuk az áldott, gyönyörű malánkat? A magyarázat egyszerű. Mert a jobb kézzel tartjuk, lapozzuk a puja füzetet, az iratokat, a szavak szentségét, ami a tudást hordozza mindenki javára. A mala személyes tárgy, azt nem adjuk oda másnak. A másik ok pedig az ebből eredő megszokás. Ha fejből is recitáljuk a mantrát, a bal kéz már hozzászokott, zavart okozhat, ha váltott kézzel fogjuk.

Csengő: bal kéz. A csengő a tér , a női bölcsesség jelképe, így mivel mindig a vadzsrával, dorjéval együtt használjuk, így adja ki a tökéletességet a tér és az erő között

Vadzsra, dorje: jobb kéz, az erő, a villám, a férfiasság, a tett, a harc jelképe.

Áldózsinór és csuklómala: férfiak a jobb csuklón, nők a bal csuklón hordják. Úgy tartják, hogy az energia áramlása a szervezetben a férfinál és a nőnél egymás tükörképei.

Felajánlás: mindig 2 kéz, hiszen a teljességre törekszünk.

Köszöntés: mindig 2 kéz, hiszen teljes szívünkből tiszteletet és örömet sugárzunk.

A cikk most nem említi az egyik legfontosabb részt, a mudrákat, vagyis jelentőséggel bíró kéztartásokat, amit például a Buddha szobrokon, vagy thangkákon látni. 

A felsorolás korántsem teljes, nézzétek el, pusztán a leggyakoribb helyzetekről szól, esősorban ismeretterjesztési céllal azok számára, akik most ismerkednek az úttal, keresik az ösvényüket.