Jólét és szegénység

Nepálban úgy tartják, hogy a vendéget, különösen a messzi földről jött idegent nagy becsben kell tartani, hiszen a vendég mindig hoz magával valamit a házba, ahol adni kell neki valamit viszonzásul. 

Egyszer egy szépséges ruhákba öltözött fiatal nő állt a gazda ajtajában. Kiszaladt a ház népe, kérdezték kicsoda Ő? Azt felelte, hogy a jólét istennője. A ház ura el volt ragadtatva, mély meghajlásokkal, tárt karral fogadta, az asztalfőre ülttete puha párnára.

Nemsokára azonban újra kopogtattak a kapun. A gazda kiküldte a fiát, nézze meg, ki zavarja őket? Az ajtóban egy piszkos, rosszul öltözött, elcsigázott nő kért bebocsátást.  Azt felelte, ő a szegénység istennője.

A háziak megijedtek nagyon, próbálták elzavarni, de a nő így szólt: a jólét istennője a nővérem, mi mindig együtt megyünk mindenhova, hol ő jut oda előbb, hol én. Van egy megállapodás közöttünk, hogy mi sosem távolodunk el egymástól, ha elkergettek ő is velem jön. Aztán ahogy sarkonfordult és elment, a háziak látták, hogy a szép fiatal hölgy is eltűnt.

A születéssel együtt jár a halál, a szerencsével a szerencsétlenség. De a rossz dolgokat követik a jók, és csak egyetlen egy biztos dolog van, a változás. Csak a bolond  akarja az életét pusztán a mai szerencséjére alapozni.