Kerti meditáció télen

A főnöknő minden reggel kiment a kertbe és hosszan hallgatott. Néha figyelmesen lehajolt, megnézett egy rózsatövet, vagy felnyúlva megsimított egy ágat, elmosolyodott. A tanítványok messze mögötte követték néha és találgatták, vajon meditál, vagy csak szeret sétálgatni? Egy csípős, téli reggelen az egyik lány úgy döntött, hogy talán nem veszi tolakodásnak ha vele tart.

Megálltak egy rózsatőnél, és a lány így lelkendezett: emlékszem, milyen gyönyörűséges virágai vannak! Ezzel díszítettük az oltárt! A főnöknő figyelmesen nézte a levelét vesztett ágakat, a felkupacolt földet, majd továbbsétált.

Megálltak egy cseresznyefa előtt. A tanítvány így szólt: milyen zamatos volt a gyümölcse! Eltettük befőttnek is, ha bemegyünk hozok neked egy tálkával. Vagy jövőre lekvárt is főzzünk?

 A főnöknő végül odafordult hozzá és így sóhajtott: nézd meg alaposan, figyelmesen a kertet! A lány elcsodálkozott: hát nem azt teszem? Itt jövök veled, nézem, amit te nézel.

 - Kérlek, nézd figyelmesen hogy láss. Mert te nem a rózsabokrot látod, meg nem a fát, hanem a saját elgondolásaidat és emlékeidet. Figyelj hát és lásd meg a jelenben a KERTET..."