Sorozatunk jelen kötetében folytatjuk Santidéva, a VIII. századi nagy indiai buddhista mester meditáció kézikönyvének tárgyalását, melynek címe: A bódhiszattva ösvény.
Ez a meditáció kézikönyv a megvilágosulás harcosainak útját tárgyalja. Legjobb, ha mindig a kezünk ügyében van, így bármikor fel tudjuk lapozni, ha szükségünk van egy jó gondolatra. Egyenes válaszokat és gyakorlatias jótanácsokat találhatunk benne.
Az első kötet – Lépésről-lépésre a bódhiszattvák ösvényén – a megvilágosult tudat nagyszerűségéről szólt. A második kötetben – Megvilágosult munka az érzelmekkel – a figyelmességről és az éberségről olvashatunk tanításokat. A harmadik kötet – Tiszta szemlélet – a türelmet és a buzgóságot tárgyalta. A jelenlegi, negyedik kötet a meditáció sűrűjébe vezet be bennünket – a meditációt helyesen gyakorolva elérhetjük a megvilágosodást.
A megvilágosult harcosok – szanszkritul bódhiszattvák – olyan emberek, akik a saját elméjük képzésének útját járják, és ezt azért teszik, hogy az egész világ összes lénye javát tudják szolgálni. Sokakban él ez a gondolat, a probléma csak az, hogy a tudatunk zavaros állapotban van, és amíg ez fennáll, addig nemhogy segíteni nem tudunk a világnak, de még jobban összezavarunk mindent, mert mi magunk sem látunk tisztán, nem vagyunk tisztában sem önmagunkkal, sem a mások dolgaival. Ezért a megvilágosulás harcosai először alaposan felkészülnek a nagy feladatra, az egész világ szolgálatára. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik képesek a világ dolgain felelősséggel és hozzáértőn lendíteni.
Építeni, képezni kell a tudatunkat. Ez nem azt jelenti, hogy magunkra erőltetünk egyfajta önfegyelmet, vagy megtanulunk egy bizonyos fegyelmezett életmódot. A megvilágosulás szellemét ismerjük meg és szabadítjuk fel, amely pedig maga a végtelen tudat, tudatunk valódi természete.
Ezzel a könyvünkkel Santidéva műve első nyolc fejezetének tárgyalását befejezzük, a tervezett öt helyett négy kötetben.
