A vizualizációs meditációkban jelképek segítségével dolgozunk saját tudatunkkal és valóságunkkal. Ahhoz hogy vizualizálni tudjunk, meg kell tanulnunk a jelenben élni. A vizualizáció arra emlékeztet bennünket, hogy menjünk elébe a dolgoknak, és kerüljünk olyan állapotba, hogy képesek legyünk a dolgokkal találkozni. Ha tisztán rá tudunk nézni bármire, és az képes a lelkünkbe hatolni, akkor az jelképpé válik, teljesen mindegy, hogy köznapi értelemben micsoda.
Ha megtaláljuk a helyünket a saját bőrünkben, és ott szépen lenyugszunk, akkor megnyílunk a valóság végtelen gazdag lehetőségei felé, elkezdjük élvezni az életet, kezdjük észrevenni a fontos dolgokat az életünkben, és akkor képesek leszünk a vizualizációra – megtanulunk szabadon teremteni a tudatunk erejével.
A Csenrézi meditáció a gyémánt út buddhizmus egyik leggyakrabban használt istenség (tibetiül: jidam) meditációja, melynek lényegi magyarázatát és pontos menetét tartalmazza könyvünk. Ha megértjük az útmutatást szívünkkel, akkor előbb utóbb ráérzünk arra, hogy van bennünk legbelül valami nagyszerű dolog, amit engedünk kell kivirágozni. Ez az igaz természetünk, a bennünk élő buddha, az egyetemes szeretet és együttérzés.
