Levelek a megszabadulásról

Egyszer réges-régen volt egy mester és annak volt egy tanítványa. A tanítvány jól haladt a gyakorlatokban és a mester elhatározta, hogy továbbvándorol a hegyekbe és a tanítványát itt hagyja a kunyhójában. Annyi kérése volt csupán, hogy a tanítvány küldjön neki leveleket rendszeresen havonta a lelki fejlődéséről. 

A tanítvány tehát hűségesen küldte a beszámolókat a mesternek. Először azt íra: „ Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a világmindenséggel való egységemet.” A mester ránézett a levélre és kidobta.

 A következőben ez állt: „Végre felfedeztem az isteni létet minden dologban.”  A mester ezt is kidobta.

A harmadik levél így kezdődött: „Az egy és a semmi misztériuma megnyitotta kapuit számomra.” A mester ásítva kidobta.

Aztán egy ideig nem jött több levél. Eltelt egy év, eltelt kettő, és ekkor a mester elhatározta, hogy figyelmezteti a tanítványt a vállalt levelekre, hogy kötelessége beszámolni a tanítójának a fejlődéséről. A tanítvány azonban csak ennyit írt vissza:  Na, és? Kit érdekel?  A többi tanítvány felháborodott ezen a tiszteletlenségen. Mikor a mester elolvasta ezt az üzenetet, elégedettség és hála ömlött szét az arcán. De jó, végre megtalálta!

Még a szabadság után való sóvárgás is kötelék. Csak akkor leszel szabad, ha már az sem érdekel, hogy szabad vagy-e? Csak az elégedettek lehetnek szabadok.