Mese a tökéletes üveggolyóról

Volt egyszer egy tökéletes üveggolyó, sem egy repedés sem egy kisebb hiány, horpadás nem volt rajta, gyönyörű gömbölyű volt, állandóan fényes. Vigyázott is magára nagyon, nehogy valami baja essen, állandóan tisztán tartotta magát és fényesen, de mégsem volt boldog! Nem volt barátja, pedig a tökéletességét, még azzal is fokozta, hogy minden üveggolyónak segített, ahol és ahogyan csak tudott! Kedves volt hozzájuk, ha valami hiányzott nekik: akár a sajátját is odaadta és mégis, hiába iparkodott csak nem akart senki barátkozni vele!

Sokszor bánatosan nézte a többi üveggolyót amint vidáman, néha - néha egymásnak koccanva, nagyokat kacagva csilingelésükkel egymással játszadoztak, egyik másik, még a sárba is bele - bele gurult, nem törődött azzal hogy elveszíti a fényét..Ilyenkor ő készségesen szaladt oda lemosni, szárazra törölni, hogy visszanyerja a másik a csillogását, de alig kapott érte mást, mint egy odavetett köszönömöt és a másik üveggolyó nem maradt vele barátkozni, játszani, hanem gyorsan visszagurult a többiekhez és a következő pillanatban már nem is ragyogott olyan szépen...

Sehogy nem tudta ezt megérteni a tökéletes üveggolyó, így hát, nagy elhatározásra jutott : otthagyta szép és tiszta golyófészkét és elgurult egy bölcs emberhez! "Nocsak - nocsak, hát Te mit keresel itt?" kérdezte tőle az Ember. --"szeretném, ha válaszolnál nekem, miért nem szeret engem a többi üveggolyó? Tisztelnek, becsülnek, de nem szeretnek, nincs egy igazán jó barátom, pedig mindent megpróbálok, hogy legyen, legalább egy! " Nézte, nézte az ember a tökéletes üveggolyót, aki ilyen hosszú út megtétele után is tökéletes volt, sehol egy karcolás, sehol egy horpadás és gyönyörűen csillogott a tisztaságtól. --"Tudod, kedves üveggolyó, elárulom Neked a titkot: túl tökéletes vagy!"

"És az miért baj? Hiszen ez szerintem így a helyes!"- Hogy miért? Hát azért, mert, rajtad kivül, nagyon kevés ilyen tökéletes üveggolyó van! A legtöbb üveggolyónak van valami hibája, vagy repedt egy kicsit, vagy horpadt egy helyen, vagy sárba gurul néha és olyankor nem tud annyira csillogni, de nem törődik vele, mert tudja, hogy bármilyen is, Ő mégis egy üveggolyó!

Mégha nem is tökéletes, DE! Ha Téged meglát, meglátja a tökéletességed a szépséget és ezzel az eszébe juttatod, hogy Ő nem tökéletes, pedig egyik - másik iparkodik rá, hogy Ő is az legyen, csakhogy ők olyanok és bármit tesznek amitől elvesztik az eredeti formájukat, nem érzik magukat jól, azt érzik, hogy egy másik üveggolyó van ott helyettük, eltűnik a vidámságuk, eltűnik a természetességük, csak feszelegnek, még végül is inkább úgy döntenek, hogy nem baj, ha nem tökéletesek, de van barátjuk, hiszen a barátjuk sem tökéletes, de Ők így szerették meg egymást, és eszükbe sem jut amiatt szomorkodni, hogy nem tökéletesek! "

Az üveggolyó sokáig hallgatott, legbelül nagyon szomorú lett, hiszen arra gondolt, hogy ahogyan a többi üveggolyó nem tehet arról, hogy nem tökéletes, Ő sem tehet arról, hogy őt meg tökéletesre formálták. Ő így érzi jól magát, mint ahogy a többiek meg úgy. Megköszönte az embernek a választ és kigurult az ajtón, miközben nedvesen csillogott, mintha sírna...