A mester egyre gyengült, a kolostorában a tanítványai hosszú életéért fohászkodtak, könyörögtek, hogy ne haljon meg.

Az öreg egy napon így szólt: 

- Fiaim, ha nem mennék el egyszer, nem fogjátok soha meglátni.

A tanítványok megkérdezték:

- Mit nem látunk meg, amíg itt vagy velünk?

A mester csak hallgatott. 

Végül ágynak esett és amikor már a halála a küszöbön állt, a tanítványok megkérdezték újra:

-  Mit fogunk meglátni azután, miutál meghaltál?

Felnézett rájuk és ezt válaszolta:

 - Én csak annyit tettem, hogy ültem a folyó partján és aki szomjas volt, annak adtam vizet. Ittatok ti is. Remélem miután majd meghalok, észreveszitek a folyót.