Miért kiabál hangosan az, aki haragszik?

Egyszer régen egy folyó partján járt a mester, egy családot látott, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Megkérdezte a tanítványait

"Miért kiabálnak az emberek, amikor haragszanak egymásra?"

Többen öszenéztek, majd az egyikük így szólt:

"Azért, mert ilyenkor elveszítjük a higgadtságunkat."

 A mester tovább firtatta: "De miért kiabál, amikor a másikott van a közelben? Akkor is hallaná, ha halkan mondaná a szavakat.

Választ azonban erre egyik tanítvány sem tudott adni, hümmögtek, csodálkoztak: miéárt is?...

A mester mosolyogva adott magyarázatot:

"Mikor két ember mérges egymásra a tudatuk eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék, ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot. Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

De ez nem volt mindig így, gondoljátok át:

"Amikor még jobban szerették egymást, nem beszéltek, csak suttognak, és így egyre kisebb a köztük levő távolság.  Végül már suttogniuk sem kell, szavak nélkül, pusztán egymás pillantásaiból értik, mit szeretne a másik. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást. 

Ne hagyjátok, hogy vita során harag lepje el a szívetek, hogy szívetek, tudatotok eltávolodjon egymástó, mert akkor olyan nagy lesz közöttetek a távolság, hogy egyre jobban bele klkell jönnötök a kiabálásba és végleg eltávolodtok attól, akit szerettek. A harag a legnagyobb taszítóerő, a legnagyobb méreg, ami az embereknek árthat.

 A szeretet csendes, mégis mindent érthetővé varázsol.