Minden, amit a gaókról tudni szeretnél

Mi a GAO?

A Gao, ghau, tibeti imádságos szelence (prayer box) viselése több ezer évre nyúlik vissza. India, Tibet, Nepál, Bhután buddhista vidékein hordják világiak és szerzetesek egyaránt. Egyfajta amulett, melyben áldott, védelmező dolgokat tettek, majd azt a pap, vagy láma megáldotta. A töltött amulettes zacskó/tartó a világon szinte minden kultúrában, vallásban megtalálható, a védelmező mágikus eszközként. Az üres, töltetlen gao egyszerűen egy szép ékszer.

A gaó anyaga fém, gyakran ezüst.

Formája változatos, a mandalaformától a szögletesen, hengeresen, vagy akár Buddha szobor alakún át sokféle lehet. A lényeg az, hogy legyen benne elegendő hely a tartalmának, ezért jobbak a kissé kiszélesedő, vastagabb gaók a laposabbaknál. Fontos még az is, hogy a gao jól záródjon, ne nyíljon ki a viselés során. Jellemző forma, hogy felül egy zsanér tartja össze a gao 2 felét, alul pedig egy csavarral záródik. A csak összepattintható, összeilleszthető gaókat töltés után le is szokták forrasztani, vagy pecsétviasszal összeragasztják.

A gaókat gyakran díszítik drágakövekkel, féldrágakövekkel. Tibetben a leggyakoribb a türkizes és korallköves díszítés, de lehet jáde, lápisz, vagy akár gyöngy is. A köveket körben a foglalásnál szimbólumok pl. dordzse, vagy mantrák veszik körül.

 A gao zsinórja nem azonos az áldászsinórral.

Hordjuk külön bőr szíjon, selyemzsinóron, de gyöngysoron is lehet. A hossza annyi legyen, hogy kényelmesen fel tudjuk venni, és a gao kb. a szív felett legyen. Ha a zsinórja elpiszkoldott, feslett, cseréljük ki.

Tibetben ha meghal valaki, a gaóját a legkedvesebb rokona, vagy tanítványa viseli tovább, ez nagy megtiszteltetés. Ha ez nem megoldható, szúpákra teszik felajánlásként.

Mi van a töltött gaóban?

Azt hiszem, ez a kérdés érdekel a legjobban mindenkit. A gao töltését bízzuk a lámára, ő fog beletenni számunka hasznos, megáldott dolgokat. A legfontosabb ezek közül egy kis mantratekercs. ez régebben kézzel írott volt, manapság viszont már inkább nyomtatott, vékony, hosszú papírcsík, melyet a rajta levő mantrasorokkal befelé nagyon szorosan felcsavarnak és össze is ragasztanak, az éleit többnyire piros festékkel be is festik. Ehhez hasonló mantratekercsek vannak a töltött szobrokban és ezrével a sztúpákban is.

Lehet még a gaóban egy kis selyemzsinór a védelmező végtelen csomóval, vagy speciális Mahakála csomóval. Előfordul, hogy áldott helyekről, szúpák környékéről származó áldott föld, kis kő, vagy áldott virágszirom, többnyire rózsa, vagy lótusz.

Lehet benne még lámapirula, amit a lámák készítenek titkos receptúra szerint mantrákat mondva a kolostorban tiszta gyógynövényekből. Lámák gaójában lehetnek különleges testi ereklyék nagy megvalósítóktól, vagy tanítóktól.

Ha nem láma tölti, tehetünk bele kis képet szeretett személyről, tanítónkról is, vagy Buddha képet is. Ha van kedvenc féldrágakövünk, abból is lehet egy picike darab.

Milyen gaót viseljünk?

Az, hogy mi tetszik, milyen szimbólum áll közel hozzánk, az egyéni választás kérdése.

Hogyan viseljük gaónkat?

Fontos, hogy védjük, és bánjunk vele tisztelettel. Ne tegyük földre, piszkos helyre. éjjelre vegyük le, és víz sem érheti, hiszen belefolyva tönkretenné a tartalmát. Hordhatjuk ruhán kívül, de jobb betéve is az ing alá, ekkor a bőrünkkel érintkezik a szív felett.

A gaónkat feleslegesen ne nyitogassuk ki, dicsekedni meg végképp nem kell azzal, hogy mi van benne. Ha a lámától töltve kaptuk, az legyen elég.  A töltött gao nem ékszer, jóval több annál, megtestesíti azt, ami számunkra fontos, védelmet és inspirációt ad.