Egyre többen jutnak arra a felismerésre, hogy saját nyugalmunk és világunk békessége nem mástól függ, mint elménk békességétől. Ebben a több szempontból is rendkívüli könyvben finom részleteket találhatunk a meditációról és a jóga végcéljáról: az elmeműködés megszüntetéséről, meghaladásáról. Tanítása és naplója által egy olyan indiai tanító belső tapasztalataiba pillanthatunk bele, akit sokan a századvég legnagyobb hatású mesterének tartanak.
Srí H. V. L. Púndzsa élete végéig fáradhatatlanul igyekezett megosztani az őt felkeresőkkel az általa felismert igazságot:
„Azzal válsz eggyé, aminek gondolod magad. Ha úgy képzeled, hogy a test és az elme vagy, akkor testként és elmeként fogod tapasztalni magad. Azokkal fogsz azonosulni, és ez az önazonosulás vég nélküli bajokat és szenvedést eredményez. Maradj csendes! Abban a csendben automatikusan a békességgel azonosítod magad, a Legfőbb Erő csendjével és szabadságával, ami gondját viseli mindennek. Amikor ez megtörténik, akkor a munkádnak vége, mert attól a pillanattól kezdve a Legfőbb Erő irányítja az életedet.”
