Szeretem az édességet

Egyszer Gandhihoz elment egy asszony és kérte őt, hogy segítsen neki. Az asszonynak volt egy fia, aki nagyon szerette az édességet és a cukros dolgokat. Indiában úgy tartják, hogy a túlzottan sok édesség fogyasztása lelassítja az embert, lustává és mihasznává teszi. Az asszonynak is ez volt a problémája, hogy az egyszem fiú, nem teljesített jól az iskolában, lusta volt és kényelemszerető, minden dolga, gondolata az élvezetek hajszolása volt, a munkát pedig hanyagolta, ahol tudta. - Ön nagytudású, bölcs ember, kérem hasson rá, mondja el neki, hogy nem helyes ahogy viselkedik, hogy túlzottan szereti a cukrot és ez káros neki. Én már mindent megtettem, mégse hallgat rám.  Gandhi meghallgatta az asszonyt, majd így szólt - rendben van, de lenne egy kérésem.

- Kérlek, ne most hozd ide a fiadat, hanem 2-3 hét múlva. Az asszony megköszönte és elment.  Pár hét múlva megjelent újra a fiával együtt. Gandhi félrehívta a gyereket és pár percig beszélt vele, majd hazakülde őket. Az asszony nemsokára hálálkodva köszömte meg, hogy a fia szorgalmasabb lett.

 Mit mondtál neki, mi történt?

- kérdezték az emberek. Gandhi zavartan elmosolyodott - nos, el kellett küldjem őket először, mert rájöttem, hogy bzony én is nagyon szeretem a cukros dolgokat, így nem mondhattam volna a fiúnak, hogy ne tegye. Azóta szinte nem ettem cukrot és jól érzem magam, így hitelesen állíthattam neki, hogy fogadja meg az édesanyja szavát.