A szerzetes és a madár

Egyszer egy vándorszerzetes egy sziklás hegyi úton járt, amikor meglátott egy sebesült madarat az út szélén. A madár szárnya eltört, és képtelen volt repülni.

A szerzetes megállt, és hosszasan gondolkodott: vigye magával a madarat, ezzel kockáztatva, hogy a hegyre vezető nehéz út így még nehezebb lesz? Vagy hagyja ott, bízva abban, hogy a természet gondoskodik róla?

Végül a szerzetes lehajolt, óvatosan felemelte a madarat, és bekötözte a szárnyát a ruhájából készült kis kendővel. Útja sokkal lassabb lett, de minden egyes lépésnél érezte, hogy szíve könnyebb.

A faluba érve átadta a madarat egy idős asszonynak, aki híres volt arról, hogy gyógyítja az állatokat. A madár életben maradt, és egyszer újra repülni fog.

Amikor a tanítványai megkérdezték, miért választotta a nehezebb utat, a szerzetes így felelt: „A szeretet sosem a könnyebb választás, hanem a helyes. És minden döntésünk – legyen az kicsi vagy nagy – közelebb visz minket ahhoz, akik lenni szeretnénk.”

A tanítványok csendben maradtak, mert megértették: a valódi út nem a hegyre vezetett, hanem a szívük mélyére.