Történt egyszer, hogy egy ember piacra vitte a portékáit a biciklijén. Jó napja volt, mindent eladott estére, boldogan hazamant. Annyira örült, hogy mindezt elmondhatja a feleségének, hogy a biciklit véletlenül ott hagyta a piac sarkán a falak támasztva. Sietetett haza a jól végzett nap örömével. Másnap reggel jutott csak eszébe a kerékpár, amikor újra útra akart kelni.

„Ó, biztos nem lesz már meg” – gondolta szomorúan. De a bicikli pont ott volt, ahol előző nap hagyta. Ez isteni csoda, az emberek jók, vigyáztak rá. Hazakerekezett boldogan, de a felesége megszidta: „Milyen egy könnyelmű alak vagy te! Csak az égiek gondviselésében lehet bízni, benned nem! Most menj el azonnal a szentélybe és gyújts gyertyát hálából!”  

Az ember mit volt mit tenni, nem az aznapi dolga után ment, hanem a szentélyhez biciklizett. S mikor kijött – láss csodát – valaki közben ellopta a templom elől a biciklijét. A valódi gondviselés létezik, de nem kötelez hálára.