Ez a tanító történet a Shamata buddhista gyakorlatot szimbolikus formában mutatja meg, mely a tudat megnyugtatásának fokozatait jelenti, a belső utat.

A belső nyugalom kifejlődésének illusztrációja közérthető, képes formában, mely a mentális fejlődés kilenc előrelépésből álló szakaszát ábrázolja. Régen a thangkafestők ugyanabból indultak ki, mint a mai képregény rajzolók, egy történetet több fázisban összefüggően mesélnek el azok számára is érthetően, akik nem tudtak írni-olvasni. 


Részletekben gazdag, meditációs kép ez, de nézzük, mi mit jelent:


Az úton azt látjuk, hogy egy szerzetes üldöz, megkötöz, vezet és leigáz egy elefántot, amelynek színe feketéből fehérré válik. Az út a meditáció általi fejlődés.

A szerzetes maga a gyakorló.

Az elefánt az elmét képviseli, melynek fekete színe pedig a mélyre süppedt tudatlanság és tompaság, durvaság. 

A majom képviseli mindazt, ami eltereli a figyelmet: zavaró érzelmeket, izgatottságot, nyugtalanságot, fekete színe pedig „a szétszóródás” jelképe.

A kis mezei nyúl, amely középen megjelenik az elefánt hátán, azok a feltörő emlékek, finomabb érzelmek, melyek egy darabig elkísérnek, majd eltűnnek.

A szerzetes kezében a kötél, a törekvést, megértést és tudatosságot jelképezi.

A fokozatosan csökkenő lángnyelv, amely az út mentén időnként előfordul, a megértés előmozdításához szükséges erőfeszítések csökkenő mértékét jelenti.

Az ösvény mentén a selyem (tapintás), a gyümölcs (ízlelés), parfüm (szaglás), tingsha és kagyló(hallás és beszéd) és egy tükör (látás) az öt emberi érzékszervet az érzékek zavaró forrását képviseli.

A majom (a zavaró érzelmek hordozója) meghunyászkodik, majd a szerzetes intésére szabaddá és boldoggá válik, hófehér lesz, nem kiséri tovább az úton, a virágzó fára ül. 

Az út utolsó kanyarulatánál a szerzetes elérkezik az egypontos koncentrációhoz, és az elme „megtisztított, fehér elefántja” most már teljesen alázatosan pihen mellette. 

Itt kezdődik a szivárvány ösvény, a bódhiszattvák útja.

A repülő szerzetes a felszabadult testi boldogságot, az elefánton trónolás pedig a mentális boldogságot képviseli. 

Győzelme jeleként visszafordul a szivárványon a bölcsességet mutató lángkarddal. Ekkor felragyog mögötte a tiszta megértés és tudatosság lángja, mely elvágja a kötődéseket, eléri a szamszárából való megszabadulást a shamata és a vípasszana egységével, a tökéletes ürességgel.


(Forrás White Tara Center Wisconsin, saját fordításban)