Ugye, milyen kevés kell a boldogsághoz?

Ugye, milyen kevés kell a boldogsághoz?

Mula találkozott egyszer egy vándorral, aki gondterhelt arccal ballagott a városba vezető úton. Amikor megkérdezte tőle, mi baja, az felemelte rongyos batyuját és felsóhajtott: – Amim csak van széles e világon, elfér ebben a toldozott-foldozott, ócska zsákban! – Nem jó ez így! – kiáltott fel Mula, azzal kikapta az ember kezéből a batyut és elszaladt vele. A vándor, miután mindenét elveszítette, keserűen zokogni kezdett, és még nyomorultabbul vánszorgott tovább. Mula ezalatt sietve átvágott az út kanyarulatán, és letette a batyut oda, ahol a vándornak fel kellett bukkannia. Amikor az meglátta holmiját az út közepén, elnevette magát, és boldogan felkiáltott: – Ej, te zsák! Már azt hittem, sose látlak többé! Mula ezalatt a bokrok közt kuporgott és elégedetten kuncogott magában. – Lám csak, milyen könnyű boldoggá tenni valakit!

/ismeretlen szerzőtől/