Vízfelajánlás 7 csészével

Mit jelent a víz felajánlása?

A buddhizmus alapvető szertartásai magában  foglalják a három ékszer - Buddha, Dharma és Sangha, valamint néhány gyakorlatban még a guruk, a jidámok és a dakinik - felajánlásait. 

A víz, a legtöbb területen a legbőségesebb anyag. Tiszta, áttetsző, bőséges és szagtalan - nem kötelez bennünket arra, hogy másokat megsebezzünk, vagy ártsunk vele, és ez a tisztaság szimbolikus.

A felajánlás tiszta szándék

A felajánlás általában a kapzsiság ellenszere, spirituális adomány magunk és a környezetünk számára.. Jótékony és önzetlen cselekedet mások jólétének és felszabadításának elérésére elkötelezettsége segít az önző kötődés elvágásában.

Bármi felajánlható, feltéve, hogy tartalmazza az öt érzéket, a látást, a hangokat, a szagokat, az ízeket és az érintést. A fény a látás, az illat a füstölő, a  hangok mantrák az íz gyümölcs…

De mindez teljesen tiszta és esszenciális, az élet és az érzékek alapja, vagyis a legdrágább dolog a víz maga, mely nélkül nem lehetnénk itt. A legtöbb gyakorló számára az alapvető napi felajánlás hét csészét tartalmaz.

A felajánlások  nem áldozatok

Néhány vallási gyakorlatban a felajánlás és a feláldozás azonos. A buddhizmusban a felajánlás a gyakorló és minden lény javára szolgál, nem a Buddha vagy más felvilágosult lény javára. A buddhák és bódhiszattvák nem igényelnek áldozatokat.

Azt adjuk, ami a mienk, amihez lehetőségünk van

Az ajánlásokat nehézségek nélkül kell beszerezni és nem károsíthat másokat. Valójában az fontos, hogy amit felajánlunk, azt ne másoktól vegyük el. A tiszta víz például pont ilyen.

Ha értékes drágaköveket, aranyat, pénzt adnánk felajánlásképpen, vagy finom ételeket, nemes olajokat az is teljesen értéktelen, sőt káros lehet, ha  ehhez kölcsönkérnünk, hazudnunk kell, vagy elvenni azt, ami nem a mienk. Ez ellentétes lenne a buddhista felajánlás elveivel.

Hét vagy nyolc felajánló csésze van?

A hét csésze a legalapvetőbb, mégis teljes felajánlás, bár sokan nyolcat mondanak. Bizonyos gyakorlatok egy vajlámpást vagy gyertyát helyeznek a harmadik és a negyedik csésze közé. A lámpák és a gyertyák a bölcsességet és a Dharma megvilágítását szimbolizálják, ami elenged minket a tudatlanságtól.

Ünnepnapokon, a hagyományos oltárfelajánlást is alkalmazhatjuk vízzel, rizzsel, édességgel, kagylókürttel,

erről már írtunk egy cikket, ezt itt olvashatod.>>>

Vízszertartás reggel

1. Hét tiszta tál kell nemes anyagból, általában rézből, sárgarézből vagy ezüstből, de sokan porcelánt vagy üveget használnak.

2. Töltsön tele egy tiszta kancsót vízzel, általában mentálisan megtisztítva a vizet, felette elmondva az: OM AH HUM. mantrát.

3. Tisztítson meg kis helyet elöl az oltáron, melyen ott a Buddha szobor, vagy a Szútrák, Buddha beszéde, vagy egy Sztúpa szobor, Buddha elméje. Töltse fel egymás után a tálakat, mielőtt az oltárra helyezné.

4. Helyezze sorban balról jobbra, csak egy rizsszemnyit hagyjon az egyes tálak között. Folytassa az OM AH HUM vagy más tisztító mantrák mondását, és képzelje el magában a tisztítandó vizet, ahogy megjeleníti az üresség lényegi természetét.

5. Amikor az összes tálat megtöltötte, ajánlja fel bőségét és tisztaságát minden lény javára.

A nap vége, a tálak eltávolítása

A legtöbb gyakorló a nap végén kiüríti és megszárítja a tálakat, mások másnap reggel, amikor az új felajánlást készítik el. Az, hogy marad-e éjjelre, vagy sem, tulajdonképpen mindegy.

1. Szedje le az oltáron a csészéket  jobbról balra, vagyis visszafelé, mint ahogy felrakta.

2. Szárítsa meg az egyes edényeket és helyezze arccal lefelé a szentélyre, vagy helyezze el őket egy tiszta kendőn szekrényben. A vizet simán ki lehet önteni de néhány ember megosztja a felajánlást a szobanövényeivel. A hagyományos helyeken áldozatként a láthatatlan lények javára a földre öntik, hogy a talajba beszivárogva hozzájuk is eljusson.

Érdekesség: sok helyen szerencsés jelnek tekintik az is, ha egy kis pillangó, vagy kismadár belekortyol a vízbe, egyébként ezt a vizet nem isszák meg.