ZEN történetek

ZEN történetek

1. Ven-szuj, Hszüe-feng és Jen-tou együtt üldögéltek.  Ven-szuj rámutatott egy csésze vízre, és így szólt:  - A hold megjelenik a tiszta vízben.  - A hold nem jelenik meg a tiszta vízben - mondott ellent Hszüe-feng.  Jen-tou felrúgta a csészét.

/zen történetek/

2. Egy napon Lu Keng kormányzó a következő történetet mesélte Nan-csüannak:  - Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő, és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében, mester?  - Kormányzó! - szólította őt Nan-csüan.  - Tessék.  - Kinn van! /zen történetek/

3. Buddha egy virágot forgatott ujjai között tanítványai előtt. Mindenki csendes maradt, csak Maha-Kasapa mosolyodott el. Buddha ekkor azt mondta:  - Enyém az igaz tanítás szeme, a Nirvána szíve, a tiszta formanélküliség és a Dharma kimondhatatlan távlata. Mindez szavakkal kifejezhetetlen, túl van minden tanításon. Ezt a tanítást átadom Maha-Kasapának. /zen tanítások/

4. Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte:  - Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat?  - Igen - mondta Huj-haj.  - Mit?  - Ha éhes vagyok, eszem - ha álmos vagyok, alszom.  - Hát nem ezt tesszük mindnyájan?  - Nem bizony.  - Miért nem?  - Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem. /zen történetek/

5.

Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta.  - Miért elmélkedsz? - kérdezte a mester.  - Hogy Buddha legyek - felelte Ma-cu.  Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön.  - Mit csinálsz?  - Tükröt csiszolok.  - Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!  - Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! - vágott vissza Huaj-zsang.  - Akkor mit tegyek?  - Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre? /zen történetek/

6. Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertol: - Valóban van Paradicsom és Pokol? - Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.  - Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige. - Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus! Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.  - Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem? Nobushige felemelte a kardját.  - Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.  Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.  - Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester. /zen történetek/

7. Likuko azt kérdezte Nansen mestertől:  - A házamban lakik egy kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá?  - Igen, képes vagy rá.  - Tényleg az vagyok? - hitetlenkedett Likuko.  - Nem, nem vagy rá képes. - válaszolt a Mester. /zen történetek/

8. Amikor Hyakudzso látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük.  - Mik azok? - nézett fel Baso mester.  - Vadlibák, uram.  - Hova repülnek? - Már el is mentek, uram.  Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában.  - Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso.  Hyakudzso ekkor megvilágosodott. /zen történetek/

9. Egy reggel, amint Mandzsusri álldogált a Kapu előtt, Buddha Gautama szólt hozzá: - Mandzsusri, Mandzsusri miért nem lépsz be?  - Itt sem találom magam, minek menjek be? - hangzott a felelet. /Zen történetek/

10. Hyakudzso mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte:  - Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné? - Farönknek senki sem hívhatja. - mondta a szerzetesfőnök.  Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott.  - A szerzetesfőnök vesztett. - mosolyodott el Hyakudzso, és Isan lett az új kolostor Mestere. /zen történetek/

11. Hakuin zen mestert erkölcsös életvitele miatt dícsérték szomszédai. Lakott a közelben egy gyönyörű japán lány. A szüleinek élelmiszerboltjuk volt. Hirtelen minden előzmény nélkül, a szülők felfedezték, hogy leányuk teherbe esett, és rettentő haragra gerjedtek. A lány nem akarta bevallani, hogy ki a gyermek apja, de addig gyötörték még végül megnevezte Hakuint. A szülők nagy mérgesen elmentek a mesterhez, aki csak ennyit mondott: - Valóban? Miután a gyermek megszületett, elvitték Hakuinhoz, aki addigra már elveszítette jó hírét. Ez azonban egy cseppet sem zavarta őt, remekül ellátta a babát. Tejet vásárolt a szomszédoktól és minden egyebet, amire a csecsemőnek szüksége volt. Eltelt egy év. A leányanya nem bírta tovább, és elárulta a szüleinek az igazságot: a gyerek apja egy fiatal férfi, aki a halpiacon dolgozik. A leány szülei azonnal elmentek Hakuinhoz. Bocsánatért esedeztek, hosszasan mentegetőztek, majd visszakérték a gyermeket. Hakuin készségesen visszaadta nekik a babát, s csak ennyit mondott: - Valóban? /zen történetek/

12. Súzan felemelte a botját,és meglóbálta a szerzetesei előtt. - Ha ezt botnak nevezitek, megtagadjátok örök életét. Ha ezt nem nevezitek botnak, megtagadjátok a tényeket. Nos, minek nevezitek? /Zen történetek/

13.

Mi a buddhizmus? -kérdezte a tanítvány. Ha a buddhizmust tanulmányozod, önmagad tanulmányozod-felelte a mester. - Hogyan kell önmagamat tanulmányozni? - Önmagad tanulmányozása önmagad elfeledése. /zen történetek/

14. Két ember eltéved a sivatagban, és már éppen az éh és szomjhalál küszöbén vannak. Végül, egy magas sziklafalhoz érkeznek. A fal másik oldaláról egy vízesés zúgása és madarak éneke hallatszik. Maguk felett fák szétterülő lombját látják, melynek ágain finomnak látszó gyümölcsök csüngnek. Egyiküknek sikerül felmászni a fal tetejére, és eltűnik a túloldalon. A másik ahelyett, hogy felmászna, visszatér a sivatagba, hogy segítsen megtalálni az utat az oázishoz más eltévedt utazóknak /zen történetek/

15. Ikkyu zen mester, már kölyök korában is nagyon eszesnek bizonyult. Tanítójának volt egy drága teáscsészéje, ritka, antik darab. Úgy esett, hogy Ikkyu eltörte ezt a csészét, és rettentő zavarba jött. Meghallván mestere lépteit, a háta mögé dugta a cserepeket. Mikor a tanító megjelent, Ikkyu megkérdezte tőle: - Miért kell az embereknek meghalniuk? - Ez természetes dolog - magyarázta az idősebb férfi. - Mindennek meg kell halnia, s csak bizonyos ideig élhet. Ikkyu ekkor elővette a törött csészét, és így szólt: - Az Ön csészéjének ideje lejárt. /zen történetek/

16. Csing-jüan mondta:  - Harminc éven át tanulmányoztam a csant. Eleinte a hegyek hegyek voltak, a vizek vizek. Ahogy jobban elmélyültem, a hegyek megszűntek hegyek, a vizek megszűntek vizek lenni. De most, hogy a végére jutottam, a hegyek újra hegyek, a vizek újra vizek. /zen történetek/

17.

Bódhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:  - Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat - mondta kétségbeesetten. - Könyörgök, békítsd meg!  - Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed - szólt a pátriárka. - Megbékítem.  - Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.  - Akkor meg is békült.

/zen történetek/

18. Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta: - Jártál már itt? - kérdezte az egyiket. - Igen. - Gyere, igyál egy csésze teát! Aztán egy másikhoz fordult: - Jártál már itt? - Még nem. - Gyere, igyál egy csésze teát! A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert: - Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit? - Felügyelő! - szólt Csao-csou. - Tessék. - Gyere, igyál egy csésze teát!

/zen történetek/

19. Egy fiatal fiú belép buddhista szerzetesnek, ahol némaságot kell neki fogadnia. Az a szabály, hogy csak minden 10 évben szólhat két-két szót. Az első 10 év eltelte után behívatja magához a kolostor főnöke, és megkérdezi, mit akar mondani. - Kemény ágy. - mondja a már nem is olyan fiatal szerzetes. Megint eltelik 10 év, megint behívatják, hogy mondhat két szót. - Rossz étel - mondja a szerzetes. A 30. év eltelte után megint behívatják, hogy mondjon két szót. - Ezennel felmondok. - mondja a szerzetes. - Jobb is ha elmész - mordul rá főnök. - Amióta itt vagy nem csinálsz mást, mint panaszkodsz. /zen történetek/