Létkerék egy világkép, rendkívüli szimbólumrendszere vanA buddhista hagyomány a tudat folyamatos körforgására, újra és újra létesülését az úgynevezett létkeréken szemlélteti. Az ábrázolást állítólagosan maga Shakyamuni Buddha, vázolta fel először. A létkerék a szamszarában (azaz a születés, az élet és a halál forgataga, hánykolódó, megvilágosodatlan lények által benépesített világokat és a létesülés karmikus okait - azon okokat melynek következményeként a tudat adott világba születő lényként létesül újra - egyaránt bemutatja.
Így az isteni büszkeséget át kell alakítani nagylelkűséggé, a félistenek versengését és irigységét etikává, az emberi vágyon való felülkerekedés türelmet hoz, az állati létbirodalomhoz tartozó tökéletesség az ügyesség, az éhes szellemeknek szert kell tenniük a lemondás erényére, a pokol gyűlöletének ellenében pedig bölcsességet kell kialakítani. |
A kerék abroncsát a tizenkét tagú oksági láncolat alkotja, amely a lét ok-okozati összefüggéseit jeleníti meg: az élőlények keletkezésének folyamatát írja le mint egymásból következő állapotokat. Középen jobbra vakon botorkáló anyókát látunk ? a nem-tudás jelképét. (Ez a dolgok valódi természetének nem-ismerését jelenti.) Tőle jobbra fazekast látunk. A nem-tudásból keletkező erő, a karma úgy formálja, hozza létre a tudatot, ahogy a fazekas az agyagedényt. A tudat szétszórt, ingatag: úgy ugrál tárgyról tárgyra, mint fák közt a majom ? ahogy ezt a harmadik láncszem mutatja. Így kötődik-bogozódik tovább a létesülés folyamata az érzékelésen, észlelésen, ragaszkodáson keresztül a születésig. Majd a betegség, vénülés elkerülhetetlen szenvedésein túl, a halállal zárul be a kör ? hogy egy újabb kezdődjék. A lét kerekét a Mulandóság tartja fogai-karmai között.
Az újjászületés mindegyik világban lehetséges és csak tetteinken múlik, melyik születésben lesz osztályrészünk, mint ahogy az is, hogy üdvös cselekedeteink által képesek vagyunk e megszabadulni a szamszárából, hátrahagyva mindennemű szenvedést.
Miután a szenvedést megszüntetjük, a kerékből megszabadulhatunk, rálelhetünk az örök és elpusztíthatatlan boldogságra, melyre mind a hat világ lénye egyformán törekszik, így mondhatni nincsen a lények között érdemi különbség, csupán helyzeti: az emberi létforma ugyanis a buddhizmus tanításai szerint különösen kedvező lehetőség a megvilágosodásra, a szamszárából való megszabadulásra. Ritka érdem embernek születni, ritkán élhetünk-e lehetőséggel.